Zsoltárok könyve

Isten igazságosan ítél

94 Uram, bosszúállás Istene!

Bosszúállás Istene, jelenj meg!

2 Kelj föl, te, földnek bírája,

fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint!

3 Meddig fognak még a hitetlenek,

Uram, meddig fognak még

a hitetlenek örvendezni?

4 Háborognak, keményen beszélnek,

kérkedik minden gonosztevő.

5 Népedet tiporják, Uram,

örökségedet nyomorgatják.

6 Megölik az özvegyet és a jövevényt,

az árvákat is fojtogatják.

7 Azt mondják: Nem látja az Úr,

nem veszi észre Jákób Istene!

8 Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között!

És ti balgák, mikor tértek észre?

9 Aki a fület plántálta, az ne hallana?

És aki a szemet formálta, az ne látna?

10 Aki a népeket megfeddi,

az ne büntetne?

Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.

11 Az Úr tudja, milyen hiábavalók

az ember gondolatai.

12 Boldog ember az, akit megfeddesz, Uram,

és megtanítasz törvényedre,

13 hogy nyugalmat adj neki

a veszedelem napján,

mialatt a gonosznak megássák a sírját.

14 Bizony nem veti el népét az Úr,

nem hagyja el örökségét!

15 Mert igazságra fordul az ítélet,

és követi azt minden igaz szívű.

16 Ki kel föl az én oldalamon

a gonoszok ellen?

Ki áll mellém a gonosztevők ellen?

17 Ha az Úr nem lett volna segítségemre,

már-már ott lakozna lelkem a csöndességben.

18 Mikor azt mondtam,

hogy lábam kicsúszik alólam,

kegyelmed, Uram, megtámasztott engem.

19 Mikor megsokasodik bennem az aggódás,

vigasztalásod megvidámítja lelkemet.

20 Lehet-e köze hozzád

a hamisság ítélőszékének,

amely nyomorúságot szerez

a törvény látszata alatt?

21 Egybegyűlnek az igaz lelke ellen,

és kárhoztatják az ártatlan vérét.

22 De kőváram lett az Úr,

és Istenem az én oltalmam kősziklája.

23 Visszafordítja rájuk álnokságukat,

és saját gonoszságukkal veszíti el őket.

Elveszíti őket az Úr, a mi Istenünk.