Zsoltárok könyve

Istent illeti dicséret, nem a bálványokat

115 Ne nekünk, Uram, ne nekünk,

hanem a te nevednek adj dicsőséget

kegyelmedért és hűségedért!

2 Miért mondanák a népek:

Hol van hát az ő Istenük?

3 A mi Istenünk az égben van,

és mindent megtesz, amit csak akar.

4 Az ő bálványaik

ezüstből és aranyból vannak,

emberi kéz munkái.

5 Van szájuk, de nem szólnak,

van szemük, de nem látnak.

6 Van fülük, de nem hallanak,

van orruk, de nem szagolnak.

7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk,

de nem járnak, nem jön ki hang a torkukból.

8 Hozzájuk hasonlók lesznek a készítőik

és mindazok, akik bennük bíznak!

9 Izráel, az Úrban bízzál!

Segítséged és pajzsod ő.

10 Áron háza, az Úrban bízzál!

Segítséged és pajzsod ő.

11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok!

Segítségetek és pajzsotok ő.

12 Gondol ránk az Úr, és megáld minket.

Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

13 Megáldja azokat, akik félik az Urat,

kicsinyeket és nagyokat.

14 Szaporítson meg titeket az Úr,

titeket és fiaitokat!

15 Az Úr áldottai vagytok,

aki a mennyet és a földet teremtette.

16 Az egek az Úr egei,

de a földet az ember fiainak adta.

17 Nem a halottak dicsérik az Urat,

sem azok, akik leszállnak a csöndességbe,

18 hanem mi áldjuk az Urat

mostantól fogva mindörökké.

Dicsérjétek az Urat!