Zsoltárok könyve

Az Istenben bízó ember könyörgése veszedelemből való szabadulásért

56 A karmesternek: „A messzi fák galambja”* dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

2 Könyörülj rajtam, Istenem,

mert a halandó ember eltipor engem!

Mindennap támadnak és nyomorgatnak.

3 Ellenségeim mindennap

bosszút lihegnek ellenem;

bizony sokan hadakoznak ellenem gőgösen.

4 Mikor félnem kellene is,

én benned bízom.

5 Istenben, akinek igéjét dicsőítem;

Istenben bízom, nem félek,

ember mit árthatna nekem?

6 Minduntalan kiforgatják szavaimat,

minden gondolatukkal azon vannak,

hogy ártsanak nekem.

7 Egybegyűlnek, elrejtőznek,

lépteimet lesik, mert lelkemet kívánják.

8 Megmenekülhetnek-e gonoszságuk ellenére?

Pusztítsd el haragoddal e népeket, Istenem!*

9 Számontartod bujdosásomat,

gyűjtsd tömlődbe könnyeimet,

vajon nincsenek-e benne könyvedben?!

10 Meghátrálnak majd ellenségeim,

amikor hozzád kiáltok,

ebből tudom meg, hogy Isten velem van.

11 Dicsérem Istent ígéretéért,

dicsérem az Urat ígéretéért.

12 Istenben bízom, nem félek,

ember mit árthatna nekem?!

13 Istenem, tartozom a neked tett fogadalmaimmal,

megadom neked hálaáldozatomat.

14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,

sőt lábamat az eleséstől,

hogy Isten előtt járjak az élet világosságában.