Az Istenben bízó ember nyugalma

62 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Csak Istenben nyugszik meg lelkem,

tőle jön szabadulásom.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm;

ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen.

4 Meddig támadtok még egy ember ellen,

meddig törtök ellene valamennyien,

mint megroskadt fal és düledező kerítés ellen?

5 Csak arról tanácskoznak,

hogyan vessék le őt méltóságából.

Hazugságban telik kedvük,

szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. Szela

6 Csak Istenben nyugszik meg lelkem,

mert tőle van reménységem.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,

ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8 Istennél van szabadulásom és dicsőségem;

ő az én erős kősziklám, Istennél van menedékem.

9 Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek,

öntsétek ki előtte szíveteket.

Isten a mi menedékünk. Szela

10 Bizony hiábavalóak a közemberek fiai,

és hazugok a főemberek fiai.

Ha egy mérleg serpenyőjébe vetnék őket,

mind alábbvalók lennének a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban,

és rablott dologgal ne kevélykedjetek.

Ha gyarapszik is vagyonotok,

ne abban bizakodjatok.

12 Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam:

azt, hogy a hatalom Istené,

13 és tiéd, Uram, a kegyelem is.

Bizony megfizetsz mindenkinek

a cselekedete szerint!