Dávid panasza

12 A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.

2 Segíts, Uram, mert elfogyott a kegyes,

eltűntek a hívek az emberek fiai közül!

3 Hamisan szól egyik a másikhoz,

hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az Úr minden hízelgő ajkat,

minden nyelvet, amely nagyokat mond.

5 Mert azt mondják:

Nyelvünkkel felülkerekedünk,

ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?

6 A szegények elnyomása miatt,

a nyomorultak nyögése miatt

bizony fölkelek – így szól az Úr –,

védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.

7 Az Úr szavai tiszta beszédek,

mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst,

amelyet hétszer tisztítanak.

8 Uram, tarts meg minket,

és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,

9 még ha gonoszok járnak is körös-körül,

és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!*