Zsoltárok könyve

Könyörgés segítségért. Isten jóságának dicsérete

57 A karmesternek: a „Ne veszíts el”* dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.

2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,

mert hozzád menekül a lelkem,

és szárnyad árnyékában keresek oltalmat,

amíg elvonul a veszedelem.

3 A magasságos Istenhez kiáltok,

Istenhez, aki jót végez felőlem.

4 Segítséget küld a mennyből,

és megtart engem, megcsúfolja azt,

aki elnyelne engem. Szela

Isten elküldi kegyelmét és hűségét.

5 Oroszlánok között vagyok,

tűzokádók között fekszem,

akiknek foga lándzsa és nyíl,

nyelve pedig éles kard.

6 Magasztaljanak téged az egekig, Istenem,

az egész földön legyen ott a dicsőséged!

7 Hálót vetettek a lábamnak,

lelkem meggörnyedt.

Vermet ástak nekem, de ők estek bele. Szela

8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem.

Hadd énekeljek és zengedezzek!

9 Serkenj föl, dicsőségem,

serkenj föl, lant és hárfa,

hadd költsem föl a hajnalt!

10 Hálát adok neked, Uram, a népek között,

és zengedezek neked a nemzetek között.

11 Mert az egekig ér a te kegyelmed

és a felhőkig a te hűséged.

12 Magasztaljanak az egekig, Istenem,

az egész földet töltse be dicsőséged!