Könyörgés segítségért. Isten jóságának dicsérete
57 A karmesternek: a „Ne veszíts el”* dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert hozzád menekül a lelkem,
és szárnyad árnyékában keresek oltalmat,
amíg elvonul a veszedelem.
3 A magasságos Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót végez felőlem.
4 Segítséget küld a mennyből,
és megtart engem, megcsúfolja azt,
aki elnyelne engem. Szela
Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
5 Oroszlánok között vagyok,
tűzokádók között fekszem,
akiknek foga lándzsa és nyíl,
nyelve pedig éles kard.
6 Magasztaljanak téged az egekig, Istenem,
az egész földön legyen ott a dicsőséged!
7 Hálót vetettek a lábamnak,
lelkem meggörnyedt.
Vermet ástak nekem, de ők estek bele. Szela
8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem.
Hadd énekeljek és zengedezzek!
9 Serkenj föl, dicsőségem,
serkenj föl, lant és hárfa,
hadd költsem föl a hajnalt!
10 Hálát adok neked, Uram, a népek között,
és zengedezek neked a nemzetek között.
11 Mert az egekig ér a te kegyelmed
és a felhőkig a te hűséged.
12 Magasztaljanak az egekig, Istenem,
az egész földet töltse be dicsőséged!