Első könyv (Zsoltárok 1–41)
Az istenfélők és az istentelenek sorsa
1 Boldog ember az,
aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint,
nem áll meg a bűnösök útján,
és nem ül a csúfolódók székébe,
2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi a gyümölcsét,
és nem hervad el a levele,
és minden munkájában eredményes lesz.
4 Nem úgy a gonoszok:
ők úgy járnak, mint a polyva,
amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor
és a bűnösök az igazak gyülekezetében.
6 Mert ismeri az Úr az igazak útját,
a gonoszok útja pedig elvész.