Hálaadás és könyörgés szabadulásért

144 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram,

aki hadakozásra tanítja kezemet,

és viadalra ujjaimat.

2 Jótevőm és mentsváram,

oltalmazóm és szabadítóm.

Pajzsom ő, akihez menekülök,

ő rendeli alám népemet.

3 Uram! Micsoda az ember,

hogy figyelemre méltatod,

és az ember fia, hogy gondod van rá?

4 Olyan az ember, mint a lehelet:

napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.

5 Uram, hajlítsd le egedet, és szállj alá,

érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6 Lövellj villámokat, és szórd szét azokat.

Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.

7 Nyújtsd le kezedet a magasból;

ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből,

az idegenek kezéből,

8 akiknek szája hazugságot beszél,

s jobb kezük a hamisság jobbja.

9 Istenem! Új éneket éneklek neked,

tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,

10 aki győzelmet adsz a királyoknak,

és megmented szolgádat,

Dávidot a gonosz kardtól.

11 Ragadj ki és ments meg engem

az idegenek kezéből,

akiknek szája hazugságot beszél,

s jobb kezük a hamisság jobbja.

12 Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták,

nagyra nőjenek ifjúkorukban;

leányaink pedig olyanok legyenek,

mint a paloták faragott oszlopai.

13 Legyenek tele tárházaink,

ontsák bőven a javakat.

Juhaink szaporodjanak százszorosan,

ezerszeresen a legelőinken.

14 Marháink legyenek megrakodva;

se betörés, se kirohanás, se kiáltozás

ne legyen utcáinkon.

15 Boldog nép az, amelynek így van a dolga;

boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.