Zsoltárok könyve

Második könyv (Zsoltárok 42–72)

Isten utáni vágyakozás

42 A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.

2 Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,

úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!

3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után.

Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

4 Éjjel és nappal

könnyhullatásom volt a kenyerem,

mikor mindennap azt mondták nekem:

Hol van a te Istened?

5 Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem:

milyen nagy csoportban vonultam azelőtt,

és milyen hangos ujjongással és hálaadással

vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.*

6 Miért csüggedsz el, lelkem,

miért nyugtalankodsz bennem?

Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki

az ő szabadításáért!

7 Istenem, elcsügged bennem a lelkem,

azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről

és a Hermónról, a Micár hegyéről.

8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára,

minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.

9 Nappal kegyelmét küldte hozzám az Úr,

éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.

10 Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak:

Miért feledkeztél el rólam?

Miért kell gyászban járnom

az ellenség háborgatása miatt?

11 Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze,

amikor szorongatóim gyaláznak engem,

és naponként azt mondják nekem:

Hol van a te Istened?

12 Miért csüggedsz el, lelkem,

és miért nyugtalankodsz bennem?

Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki,

az én szabadítómnak és Istenemnek!