Második könyv (Zsoltárok 42–72)
Isten utáni vágyakozás
42 A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.
2 Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!
3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után.
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
4 Éjjel és nappal
könnyhullatásom volt a kenyerem,
mikor mindennap azt mondták nekem:
Hol van a te Istened?
5 Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem:
milyen nagy csoportban vonultam azelőtt,
és milyen hangos ujjongással és hálaadással
vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.*
6 Miért csüggedsz el, lelkem,
miért nyugtalankodsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki
az ő szabadításáért!
7 Istenem, elcsügged bennem a lelkem,
azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről
és a Hermónról, a Micár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára,
minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.
9 Nappal kegyelmét küldte hozzám az Úr,
éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.
10 Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak:
Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom
az ellenség háborgatása miatt?
11 Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze,
amikor szorongatóim gyaláznak engem,
és naponként azt mondják nekem:
Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el, lelkem,
és miért nyugtalankodsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki,
az én szabadítómnak és Istenemnek!