Az alázatos lélekről
131 Ének fölmenetelkor. Dávidtól.
Uram, nem fuvalkodik föl szívem,
nem fennhéjázó a tekintetem,
és nem járok nagy dolgok után,
erőmet meghaladó csodás dolgok után.
2 Inkább lecsöndesítettem
és megnyugtattam lelkemet,
mint az anyjától elválasztott gyermeket;
mint az elválasztott gyermek,
olyan bennem a lelkem.
3 Bízzál, Izráel, az Úrban
mostantól fogva mindörökké!