Emlékezés a babiloni fogságra

137 Ott ültünk Babilon folyói mellett,

és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.

2 Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat,

3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink,

kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták:

Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!

4 Hogyan énekelnénk az Úr énekét

idegen földön?

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,

felejtkezzék el rólam a jobb kezem!

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez,

ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tekintem

legfőbb örömömnek.

7 Emlékezzél meg, Uram, Edóm fiairól,

akik azt mondták Jeruzsálem napján:

Romboljátok le,

romboljátok le egészen az alapjáig!

8 Babilon leánya, te pusztulásra való!

Áldott legyen, aki megfizet neked azért,

amit tettél velünk!

9 Áldott legyen, aki megragadja

és sziklához csapja kisdedeidet!