Emlékezés a babiloni fogságra
137 Ott ültünk Babilon folyói mellett,
és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.
2 Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat,
3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink,
kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták:
Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!
4 Hogyan énekelnénk az Úr énekét
idegen földön?
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
felejtkezzék el rólam a jobb kezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez,
ha nem emlékezem meg rólad,
ha nem Jeruzsálemet tekintem
legfőbb örömömnek.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edóm fiairól,
akik azt mondták Jeruzsálem napján:
Romboljátok le,
romboljátok le egészen az alapjáig!
8 Babilon leánya, te pusztulásra való!
Áldott legyen, aki megfizet neked azért,
amit tettél velünk!
9 Áldott legyen, aki megragadja
és sziklához csapja kisdedeidet!