Az emberek bűneiről
14 A karmesternek: Dávidé.
Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten.
Megromlottak, utálatosságot cselekedtek,
nincs, aki jót cselekedjék.
2 Az Úr letekint a mennyből
az emberek fiaira, hogy lássa,
van-e közöttük értelmes,
aki keresi Istent.
3 Mindnyájan elhajlottak,
egyaránt megromlottak,
nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.
4 Hát nem tudják azt a gonosztevők,
akik úgy eszik népemet,
mintha kenyeret ennének,
az Urat pedig nem hívják segítségül,
5 hogy bizony rettegni fognak,
mert Isten az igaz nemzedékkel van?
6 A szegény tervét kicsúfolhatjátok,
de az Úr az ő bizodalma.
7 Bárcsak eljönne a Sionról
Izráel szabadulása!
Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát,
örül majd Jákób, és vigadozni fog Izráel.