Negyedik könyv (Zsoltárok 90–106)
Az élet mulandóságának tanulsága
90 Mózesnek, Isten emberének
imádsága.
Uram, te voltál hajlékunk
nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek lettek,
mielőtt a föld és a világ formáltatott,
öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem.
3 A halandót visszatéríted a porba,
és azt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai!
4 Mert ezer esztendő annyi előtted,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt;
és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.
5 Elragadod őket,
olyanokká lesznek, mint az álom;
mint a fű, amely reggel sarjad.
6 Reggel virágzik és sarjad,
estére elhervad és megszárad.
7 Bizony megemészt minket haragod,
és megrettenünk fölindulásod miatt.
8 Magad elé vetetted álnokságainkat;
titkos bűneinket arcod világa elé.
9 Bizony elmúlik minden napunk
fölindulásod miatt;
tovatűnnek éveink, mint egy sóhaj.
10 Életünk ideje hetven esztendő,
vagy ha több, nyolcvan esztendő,
és nagyobb részük fáradság és keserűség,
amely gyorsan elszáll, mintha repülnénk.
11 Ki mérheti föl haragod erejét
és félelmetességed szerint való
bosszúállásodat?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk.
13 Térj vissza, Uram! Meddig késel?
Könyörülj szolgáidon!
14 Jó reggel elégíts meg minket kegyelmeddel,
hogy örvendezzünk és vigadjunk minden napon.
15 Örvendeztess meg bennünket
nyomorúságunk napjaihoz mérten,
azokhoz az esztendőkhöz mérten,
amelyekben gonoszt láttunk.
16 Hadd látszódjék meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.
17 Legyen mirajtunk Istenünknek,
az Úrnak jóindulata,
és kezünk munkáját tedd maradandóvá;
kezünk munkáját tedd maradandóvá!