Hálaadás Isten jóságáért és vágyódás kegyelmére

108 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, Istenem,

hadd énekeljek és zengedezzek lelkemből!

3 Ébredj föl, lant és hárfa,

hadd keltsem föl a hajnalt!

4 Magasztallak téged a népek között, Uram,

zengedezek neked a nemzetek között!

5 Mert nagy a kegyelmed,

fölülmúlja az egeket,

hűséged pedig a fellegekig ér!

6 Téged illet az egeket fölülmúló magasztalás,

Istenem, dicsőséged legyen az egész földön!

7 Segíts jobboddal, és hallgass meg engem,

hogy megszabaduljanak, akiket szeretsz.

8 Isten így szólt szentségében:

Örvendek, hogy feloszthatom Sikemet,

és fölmérhetem Szukkót völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé,

Efraim védősisak a fejemen,

Júda az uralkodói pálcám,

10 Móáb pedig a mosdómedencém,

Edómra teszem sarumat,

Filisztea felett diadalmasan ujjongok.

11 Ki visz el engem a bekerített városba?

Ki vezet el engem Edómig?

12 Nem te vagy-e az, Istenünk,

aki megvetettél minket,

és nem jársz seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nekünk az ellenségtől,

mert hiábavaló az emberi segítség!

14 Istennel hatalmasan cselekszünk,

ő tapossa el ellenségeinket.