Hálaadás Isten jóságáért és vágyódás kegyelmére
108 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, Istenem,
hadd énekeljek és zengedezzek lelkemből!
3 Ébredj föl, lant és hárfa,
hadd keltsem föl a hajnalt!
4 Magasztallak téged a népek között, Uram,
zengedezek neked a nemzetek között!
5 Mert nagy a kegyelmed,
fölülmúlja az egeket,
hűséged pedig a fellegekig ér!
6 Téged illet az egeket fölülmúló magasztalás,
Istenem, dicsőséged legyen az egész földön!
7 Segíts jobboddal, és hallgass meg engem,
hogy megszabaduljanak, akiket szeretsz.
8 Isten így szólt szentségében:
Örvendek, hogy feloszthatom Sikemet,
és fölmérhetem Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé,
Efraim védősisak a fejemen,
Júda az uralkodói pálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém,
Edómra teszem sarumat,
Filisztea felett diadalmasan ujjongok.
11 Ki visz el engem a bekerített városba?
Ki vezet el engem Edómig?
12 Nem te vagy-e az, Istenünk,
aki megvetettél minket,
és nem jársz seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nekünk az ellenségtől,
mert hiábavaló az emberi segítség!
14 Istennel hatalmasan cselekszünk,
ő tapossa el ellenségeinket.