Könyörgés a bűntől és a gonosztól való szabadulásért
141 Dávid zsoltára.
Uram, téged hívlak: siess hozzám,
figyelj szavamra, amikor hívlak.
2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat,
és fölemelt kezem mint esti áldozat.
3 Uram, tégy zárat a számra,
őrizd ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajolni,
hogy ne cselekedjem istentelenül
a gonosztevőkkel együtt;
és ne egyem kedvelt ételükből.
5 Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az;
ha dorgál engem, olyan,
mintha olajjal kenné a fejemet.
Nem vonakodik fejem,
sőt még imádkozom is érte bajaiban.*
6 Ha bíráikat letaszítják a szikláról,
akkor majd hallgatják beszédeimet,
mert gyönyörűségesek.*
7 Mint amikor barázdát vágnak a földbe,
úgy szóródnak szét csontjaik a Seol torkában.*
8 De az én szemem, Uram Isten, rajtad csüng.
Hozzád folyamodom, ne oltsd ki életemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek,
a gonosztevők hálóitól!
10 Az álnokok saját tőrükbe esnek,
míg én nyugodtan továbbmegyek.