Zsoltárok könyve

Könyörgés a bűntől és a gonosztól való szabadulásért

141 Dávid zsoltára.

Uram, téged hívlak: siess hozzám,

figyelj szavamra, amikor hívlak.

2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat,

és fölemelt kezem mint esti áldozat.

3 Uram, tégy zárat a számra,

őrizd ajkaim nyílását!

4 Ne engedd szívemet rosszra hajolni,

hogy ne cselekedjem istentelenül

a gonosztevőkkel együtt;

és ne egyem kedvelt ételükből.

5 Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az;

ha dorgál engem, olyan,

mintha olajjal kenné a fejemet.

Nem vonakodik fejem,

sőt még imádkozom is érte bajaiban.*

6 Ha bíráikat letaszítják a szikláról,

akkor majd hallgatják beszédeimet,

mert gyönyörűségesek.*

7 Mint amikor barázdát vágnak a földbe,

úgy szóródnak szét csontjaik a Seol torkában.*

8 De az én szemem, Uram Isten, rajtad csüng.

Hozzád folyamodom, ne oltsd ki életemet!

9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek,

a gonosztevők hálóitól!

10 Az álnokok saját tőrükbe esnek,

míg én nyugodtan továbbmegyek.