Zsoltárok könyve

A jobb napokat látott ember panasza és könyörgése

143 Dávid zsoltára.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet,

figyelj imádságomra!

Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem.

2 Ne szállj perbe szolgáddal,

mert egy élő sem igaz előtted!

3 Íme, ellenség üldözi lelkemet,

földre tiporja életemet.

Sötétségbe taszít engem,

mint a régen megholtakat.

4 Elcsügged bennem a lelkem,

megdermed bensőmben a szívem.

5 Megemlékezem a régi időkről,

végiggondolom minden dolgodat,

kezed munkáiról elmélkedem.

6 Feléd tárom kezemet,

lelkem mint szomjú föld,

úgy sóvárog utánad. Szela

7 Siess, hallgass meg, Uram,

mert eleped a lelkem!

Ne rejtsd el arcodat előlem:

ne legyek hasonló a sírba szállókhoz!

8 Jó reggel hallasd velem kegyelmedet,

mert bízom benned! Mutasd meg nekem,

hogy melyik úton járjak,

mert hozzád emelem lelkemet!

9 Szabadíts meg ellenségeimtől,

Uram, hozzád menekülök!

10 Taníts meg a te akaratodat tenni,

mert te vagy Istenem!

A te jó lelked vezessen engem sima földön.

11 Eleveníts meg engem, Uram,

a te nevedért.

Hozd ki lelkemet a nyomorúságból

a te igazságodért!

12 Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet,

és veszítsd el mindazokat,

akik szorongatják a lelkemet,

mert szolgád vagyok én.