A jobb napokat látott ember panasza és könyörgése
143 Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet,
figyelj imádságomra!
Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem.
2 Ne szállj perbe szolgáddal,
mert egy élő sem igaz előtted!
3 Íme, ellenség üldözi lelkemet,
földre tiporja életemet.
Sötétségbe taszít engem,
mint a régen megholtakat.
4 Elcsügged bennem a lelkem∆,
megdermed bensőmben a szívem.
5 Megemlékezem a régi időkről,
végiggondolom minden dolgodat,
kezed munkáiról elmélkedem.
6 Feléd tárom kezemet,
lelkem mint szomjú föld,
úgy sóvárog utánad. Szela
7 Siess, hallgass meg, Uram,
mert eleped a lelkem∆!
Ne rejtsd el arcodat előlem:
ne legyek hasonló a sírba szállókhoz!
8 Jó reggel hallasd velem kegyelmedet,
mert bízom benned! Mutasd meg nekem,
hogy melyik úton járjak,
mert hozzád emelem lelkemet!
9 Szabadíts meg ellenségeimtől,
Uram, hozzád menekülök!
10 Taníts meg a te akaratodat tenni,
mert te vagy Istenem!
A te jó lelked∆ vezessen engem sima földön.
11 Eleveníts meg engem, Uram,
a te nevedért.
Hozd ki lelkemet a nyomorúságból
a te igazságodért!
12 Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet,
és veszítsd el mindazokat,
akik szorongatják a lelkemet,
mert szolgád vagyok én.