Zsoltárok könyve

Emlékezés Isten múltbeli tetteire és hosszútűrésére

106 Dicsérjétek az Urat!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó;

mert kegyelme örökkévaló!

2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit,

és ki hirdethetné minden dicséretét?

3 Boldog, aki megtartja a törvényt,

és igazat cselekszik minden időben.

4 Emlékezzél rám, Uram,

népedhez való jóságod szerint.

Látogass meg minket szabadításoddal!

5 Hadd láthassam választottaidhoz való jóvoltodat,

és hadd örvendezhessem néped örömének,

dicsérhesselek örökségeddel!

6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt,

bűnt, gonoszságot cselekedtünk.

7 Atyáink Egyiptomban

nem értették meg csodáidat,

nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról,

hanem dacosak voltak a tengernél,

a Vörös-tengernél.

8 De az Úr megsegítette őket az ő nevéért,

hogy megismertesse velük erejét.

9 Megdorgálta a Vörös-tengert,

és az kiszáradt,

és úgy vitte át őket a mélységeken,

mint egy síkságon.

10 Kiszabadította őket gyűlölőik kezéből,

kimentette őket az ellenség kezéből.

11 Szorongatóikat víz borította el,

egy sem maradt meg közülük.

12 Akkor hittek beszédeinek,

és énekelték dicséretét.

13 De hamar elfelejtették cselekedeteit,

és nem igényelték tanácsát.

14 Vágyaik epesztették őket a pusztában,

és próbára tették Istent a sivatagban.

15 Megadta nekik, amit kívántak,

de csömört támasztott lelkükben.

16 És irigykedni kezdtek Mózesre a táborban

és Áronra, az Úr szentjére.

17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt,

és befedte Abirám seregét.

18 Tűz gyulladt seregükben,

láng égette el a gonoszokat.

19 Borjút készítettek a Hóreb alatt,

és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

20 Fölcserélték dicsőségét az ökör képével,

amely füvet eszik.

21 Elfeledkeztek szabadító Istenükről,

aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

22 csodákat Hám országában,

félelmetes dolgokat a Vörös-tenger mellett.

23 Azt gondolta, hogy kipusztítja őket,

de választottja, Mózes elébe állt a hasadékba,

hogy elfordítsa haragját, és el ne veszítse őket.

24 Becsmérelték a kívánatos földet,

nem hittek ígéretének.

25 Morgolódtak sátraikban,

és nem hallgattak az Úr szavára.

26 Ezért rájuk emelte kezét,

hogy lesújtson rájuk a pusztában,

27 és hogy a népek közé dobja utódaikat,

és szétszórja őket országaikban.

28 Majd csatlakoztak a Baal-Peórhoz,

és ettek a holtaknak fölajánlott áldozatokból.

29 Fölingerelték cselekedeteikkel az Urat,

ezért csapás zúdult rájuk.

30 Ekkor felállt Fineás, és ítélkezett,

a csapásnak pedig vége lett.

31 Ez igazságul tulajdoníttatott neki

nemzedékről nemzedékre mindörökké.

32 Meríbá vizeinél is megharagították,

és Mózesnek is baja támadt miattuk,

33 mert megkeserítették lelkét,

és meggondolatlanul szólt ajkával.

34 Nem irtották ki a népeket sem,

ahogy az Úr utasította őket.

35 Sőt összeelegyedtek a népekkel,

és eltanulták cselekedeteiket.

36 Bálványaikat tisztelték,

és azok csapdává lettek számukra.

37 Föláldozták fiaikat és leányaikat

a démonoknak.

38 Ártatlan vért ontottak:

fiaik és leányaik vérét,

akiket Kánaán bálványainak áldoztak,

és a vérontással megszentségtelenítették a földet.

39 Tisztátalanokká lettek cselekedeteikben

és paráznákká tetteikben.

40 Ezért haragra gyúlt az Úr népe ellen,

és megutálta örökségét.

41 Odaadta őket a népek kezébe,

és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

42 Sanyargatták őket ellenségeik,

és hatalmuk alatt görnyedtek.

43 Gyakorta megmentette őket,

de ők ellenszegültek konokságukkal,

és még mélyebbre merültek bűneikbe.

44 De rájuk tekintett a nyomorúságban,

meghallgatta rimánkodásukat.

45 Megemlékezett a velük kötött szövetségről,

és nagy kegyelme szerint megszánta őket.

46 Könyörületességre indította irántuk

mindazokat, akik fogságba vitték őket.

47 Segíts meg minket, Urunk, Istenünk,

és gyűjts össze minket a népek közül,

hogy hálát adjunk szent nevednek,

és dicsérjük dicsőségedet!

48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene

örökkön örökké, és az egész nép mondja:

Ámen. Dicsérjétek az Urat!