Ellenségektől háborgatott ember imádsága

140 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Szabadíts meg, Uram, a gonosz emberektől,

védj meg engem az erőszakos férfiaktól,

3 akik gonoszt gondolnak szívükben,

és mindennap háborúságot keltenek.

4 Nyelvüket élesítik, mint a kígyó,

vipera mérge van ajkukon. Szela

5 Ments meg, Uram, a gonoszok kezétől,

védj meg engem az erőszakos férfiaktól,

akik jártomban el akarnak buktatni.

6 Tőrt vetettek nekem titokban a kevélyek,

köteleket és hálót terítettek ösvényem szélére,

csapdát állítottak nekem! Szela

7 Azt mondtam az Úrnak: Te vagy Istenem!

Hallgasd meg, Uram, könyörgésem hangját!

8 Én Uram Istenem, erős szabadítóm,

te oltalmazod fejemet a háborúság napján!

9 Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván,

rossz szándékát ne hagyd beteljesülni,

mert fölfuvalkodik!* Szela

10 A körülöttem ólálkodók fejét

borítsa el saját ajkuk átka.*

11 Hulljon rájuk izzó parázs;

vesd őket tűzbe és verembe,

hogy föl ne kelhessenek!

12 A rágalmazó ne maradjon meg a földön,

a zsarnok embert üldözze a veszedelem,

amíg össze nem esik.

13 Tudom, hogy az Úr fölkarolja

a szegények ügyét, a nyomorultak jogát.

14 Csak az igazak magasztalják nevedet,

és az igazságosak lakhatnak színed előtt!