Az üldözött ember könyörgése
142 Dávid tanítása.
Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2 Fennszóval hívom az Urat,
fennszóval könyörgök az Úrhoz.
3 Kiöntöm előtte panaszomat,
elé tárom nyomorúságomat.
4 Amikor elcsügged bennem a lelkem∆,
te ismered ösvényemet.
Tőrt vetettek elém az úton, amelyen járok.
5 Tekints jobbra, és lásd meg,
hogy senki sincs, aki ismerne.
Nincsen számomra menedék,
senki sem érdeklődik felőlem.
6 Hozzád kiáltok, Uram, és azt mondom:
Te vagy oltalmam és örökségem az élők földjén.
7 Figyelj esedezésemre,
mert igen nyomorult vagyok!
Szabadíts meg üldözőimtől,
mert hatalmasabbak nálam!
8 Vezesd ki lelkemet a börtönből,
hogy magasztalhassam nevedet!
Az igazak vesznek körül engem,
amikor majd jót teszel velem.