Zsoltárok könyve

Az üldözött ember könyörgése

142 Dávid tanítása.

Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.

2 Fennszóval hívom az Urat,

fennszóval könyörgök az Úrhoz.

3 Kiöntöm előtte panaszomat,

elé tárom nyomorúságomat.

4 Amikor elcsügged bennem a lelkem,

te ismered ösvényemet.

Tőrt vetettek elém az úton, amelyen járok.

5 Tekints jobbra, és lásd meg,

hogy senki sincs, aki ismerne.

Nincsen számomra menedék,

senki sem érdeklődik felőlem.

6 Hozzád kiáltok, Uram, és azt mondom:

Te vagy oltalmam és örökségem az élők földjén.

7 Figyelj esedezésemre,

mert igen nyomorult vagyok!

Szabadíts meg üldözőimtől,

mert hatalmasabbak nálam!

8 Vezesd ki lelkemet a börtönből,

hogy magasztalhassam nevedet!

Az igazak vesznek körül engem,

amikor majd jót teszel velem.