Zsoltárok könyve

A teremtő és megtartó Isten magasztalása

104 Áldjad, én lelkem, az Urat!

Uram, Istenem, igen nagy vagy te,

ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 Ő az, aki körülvette magát világossággal,

mint egy palásttal,

és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.

3 Ő az, aki vizek fölé építette palotáját,

a felhőket rendelte szekerévé,

és a szelek szárnyán jár.

4 A szeleket tette követévé,

a lángoló tüzet szolgájává.

5 Biztos alapra helyezte a földet,

nem mozdul az meg soha.

6 Mélységes vízáradattal borítottad be,

mint egy öltözettel;

a hegyek fölött is vizek álltak.

7 Korholásodra szétoszlottak,

mennydörgésed hangjától megriadtak.

8 A hegyek fölemelkedtek,

és a völgyek alászálltak arra a helyre,

amelyet készítettél nekik.

9 Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át,

nem térhetnek vissza a föld elborítására.

10 Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben,

hogy folydogáljanak a hegyek között,

11 és megitassák a mező minden állatát,

hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.

12 Mellettük laknak az égi madarak,

az ágak közül hangicsálnak.

13 Megöntözi a hegyeket a magasból,

alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.

14 Füvet sarjaszt az állatoknak

és növényeket az emberek hasznára,

hogy táplálékot nyerjenek a földből,

15 és bort, amely megvidámítja a halandó szívét,

fényesebbé teszi arcát az olajnál,

és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.

16 Eleget kapnak az Úr fái is,

a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,

17 amelyeken madarak fészkelnek,

mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.

18 A magas hegyek a vadkecskéknek,

a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.

19 Ő teremtette a Holdat,

hogy mutassa az ünnepeket,

és a Napot, amely tudja az útját.

20 Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz,

hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;

21 az oroszlánkölykök prédáért ordítanak,

Istentől sürgetik eledelüket.

22 Ha fölkel a Nap, elrejtőznek,

és hajlékaikban heverésznek.

23 Az ember munkába megy,

és dolgát végzi egészen estig.

24 Mily számtalanok a műveid, Uram!

Mindegyiket bölcsen alkottad,

és tele van a föld teremtményeiddel.

25 Ott van a nagy és széles tenger!

Számtalan lény nyüzsög benne,

apróbb és nagyobb állatok.

26 Amott gályák járnak, és leviátán,

amelyet azért formáltál,

hogy játszadozzon benne.

27 Mindenek rád néznek,

hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.

28 Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt;

ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.

29 Ha elfordítod arcodat, megrémülnek;

ha elveszed lelküket, kimúlnak,

és újra porrá lesznek.

30 Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz,

és újjá teszed a föld színét.

31 Az Úré legyen a dicsőség örökké,

örvendezzen teremtményeiben az Úr!

32 Aki ha rátekint e földre, megrendül az;

megérinti a hegyeket, és füstölögnek.

33 Énekelek az Úrnak egész életemben,

zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!

34 Elmélkedésem legyen kedves neki.

Én az Úrban örvendezem.

35 Vesszenek ki a bűnösök a földről,

ne legyenek többé gonoszok!

Áldjad, lelkem, az Urat; dicsérjétek az Urat!