Könyörgés szabadításért
17 Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot,
vedd észre kiáltásomat!
Figyelj imádságomra,
amely nem csalárd ajakról ered.
2 Tőled jöjjön ítéletem,
szemed tekintsen az igazságra.
3 Megvizsgáltad a szívemet,
meglátogattál éjjel.
Ha próbára teszel,
nem találsz bennem semmi rosszat;
elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.
4 Bármit tettek is az emberek,
én ajkad igéjére figyelve
őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.
5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak,
nem ingadozott a lábam.
6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem!
Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet,
te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól
a benned bízókat!
8 Őrizz, mint a szemed fényét,
szárnyad árnyékába rejts el engem
9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani;
halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.
10 Megkövéredett szívüket bezárták,
szájuk kevélyen szól.
11 Körülvettek most, bármerre lépünk;
szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.
12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik,
vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.
13 Kelj fel, ó, Uram!
Szállj szembe vele, és terítsd le,
fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!
14 Szabadíts meg kezeddel, ó, Uram,
az emberektől, a világ embereitől,
akiknek osztályrészük ez életben van!
Megtöltötted hasukat javaiddal,
bővelkednek fiakkal,
ami pedig megmarad utánuk,
azt gyermekeikre hagyják!*
15 Én pedig meglátom arcodat igazságban,
arcod látása megelégít, amikor fölébredek.