Zsoltárok könyve

Könyörgés szabadításért

17 Dávid imádsága.

Hallgasd meg, Uram, az igazságot,

vedd észre kiáltásomat!

Figyelj imádságomra,

amely nem csalárd ajakról ered.

2 Tőled jöjjön ítéletem,

szemed tekintsen az igazságra.

3 Megvizsgáltad a szívemet,

meglátogattál éjjel.

Ha próbára teszel,

nem találsz bennem semmi rosszat;

elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.

4 Bármit tettek is az emberek,

én ajkad igéjére figyelve

őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.

5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak,

nem ingadozott a lábam.

6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem!

Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!

7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet,

te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól

a benned bízókat!

8 Őrizz, mint a szemed fényét,

szárnyad árnyékába rejts el engem

9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani;

halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.

10 Megkövéredett szívüket bezárták,

szájuk kevélyen szól.

11 Körülvettek most, bármerre lépünk;

szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.

12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik,

vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.

13 Kelj fel, ó, Uram!

Szállj szembe vele, és terítsd le,

fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!

14 Szabadíts meg kezeddel, ó, Uram,

az emberektől, a világ embereitől,

akiknek osztályrészük ez életben van!

Megtöltötted hasukat javaiddal,

bővelkednek fiakkal,

ami pedig megmarad utánuk,

azt gyermekeikre hagyják!*

15 Én pedig meglátom arcodat igaz­ságban,

arcod látása megelégít, amikor fölébredek.