Zsoltárok könyve

Az igaz istentiszteletről

50 Ászáf zsoltára.

Az Istenek Istene, az Úr szól,

és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

2 A tökéletes szépségű Sionról

ragyog föl az Isten.

3 Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat,

emésztő tűz van előtte,

és erős forgószél körülötte.

4 Hívja az egeket odafenn és a földet,

hogy megítélje népét.

5 Gyűljetek elém, kegyeseim,

akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

6 Az egek hirdetik igazságát,

mert Isten a bíró. Szela

7 Halld, népem, hadd szóljak!

Izráel, hadd tegyek bizonyságot ellened!

Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek meg véresáldozataidért,

sem szüntelen előttem lévő égőáldozataidért.

9 De nem fogadhatok el bikát a te házadból

vagy bakokat a te aklaidból,

10 mert enyém az erdő minden vadja,

az ezernyi hegy minden állata.

11 Ismerem a hegyek minden szárnyasát,

és minden az enyém, ami mozog a földön.

12 Ha megéhezném,

nem mondanám meg neked,

mert enyém e világ és ami azt betölti.

13 Vajon a bikák húsát eszem-e,

és a bakok vérét iszom-e?

14 Hálával áldozzál Istennek,

és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

15 Hívj segítségül engem

a nyomorúság idején:

én megszabadítalak,

és te dicsőítesz engem.

16 A gonosznak pedig azt mondja Isten:

Hogy mersz beszélni rendeléseimről,

és szádra venni szövetségemet?

17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést,

és hátad mögé veted beszédemet!

18 Ha tolvajt látsz, mellé szegődsz,

és paráznákkal közösködsz.

19 Szádat gonoszságra tátod,

és nyelved csalárdságot sző.

20 Leülsz, és testvéred ellen beszélsz,

anyád fiát is szidod.

21 Ezeket teszed, és én hallgassak?

Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?

Megfeddlek téged,

és eléd sorolom mindezeket.

22 Értsétek meg ezt ti,

akik megfeledkeztek Istenről,

hogy el ne ragadjalak menthetetlenül.

23 Aki hálával áldozik,

az dicsőít engem,

és aki figyel az útra,

annak mutatom meg Isten szabadítását.*