Isten megszabadít a nyomorúságból
129 Ének fölmenetelkor.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta
– mondja Izráel –,
2 sokat szorongattak engem ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem.
3 Szántók szántottak hátamon,
hosszan húzták barázdáikat.
4 Igaz az Úr!
Elszaggatta a gonoszok kötelét.
5 Megszégyenülnek és meghátrálnak
mindazok, akik Siont gyűlölik.
6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű,
amely kiszárad, mielőtt letépnék,
7 amelyet sem arató nem szed markába,
sem kévekötő az ölébe.
8 Az átutazók sem mondják:
„Legyen rajtatok az Úr áldása!
Áldunk benneteket az Úr nevében!”