Ének Isten hatalmáról és igazságáról
9 A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.
2 Dicsérlek, Uram, teljes szívemből,
hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned,
zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim,
elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghez vitted ítéletemet és ügyemet,
trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket,
elveszítetted a gonoszt,
örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség,
örökre rommá lettek a városok,
amelyeket kiszaggattál,
még az emlékük is kiveszett.
8 Az Úr örökké trónján ül,
ítéletre állította fel székét.
9 Igazságosan ítéli meg a világot,
méltányosan törvénykezik a népek fölött.
10 Az Úr a nyomorultak kővára,
erősség a szükség idején.
11 Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet,
mert nem hagyod el azokat, Uram,
akik keresnek téged.
12 Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik;
hirdessétek fenséges tetteit a népek között!
13 Mert számonkéri a kiontott vért,
megemlékezik róla,
nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról.
14 Könyörülj rajtam, Uram!
Lásd meg nyomorúságomat,
amely gyűlölőim miatt ért!
Te emelsz föl engem a halál kapujából,
15 hogy hirdethessem dicsőségedet
Sion leányának kapuiban,
és örvendezzek szabadításodnak.
16 A népek a maguk ásta verembe süllyedtek,
rejtett hálójukban megakadt a lábuk.
17 Megismertette magát az Úr, ítéletet hozott;
a gonoszt saját keze munkája ejti el. Közjáték. Szela
18 A Seolba jutnak a gonoszok,
oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről.
19 Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény,
a nyomorultak reménye sem vész el végképp.
20 Kelj föl, Uram, ne hatalmasodjék el a halandó;
vond magad elé ítéletre a népeket!
21 Rettentsd meg, Uram, őket,
hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók. Szela