Zsoltárok könyve

Ének Isten hatalmáról és igazságáról

9 A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.

2 Dicsérlek, Uram, teljes szívemből,

hirdetem minden csodatettedet.

3 Örülök és örvendezek tebenned,

zengem nevedet, ó, Magasságos!

4 Mert meghátráltak ellenségeim,

elbuktak és elvesztek színed előtt.

5 Mert véghez vitted ítéletemet és ügyemet,

trónodra ültél, mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a népeket,

elveszítetted a gonoszt,

örökre eltörölted nevüket.

7 Megsemmisült az ellenség,

örökre rommá lettek a városok,

amelyeket kiszaggattál,

még az emlékük is kiveszett.

8 Az Úr örökké trónján ül,

ítéletre állította fel székét.

9 Igazságosan ítéli meg a világot,

méltányosan törvénykezik a népek fölött.

10 Az Úr a nyomorultak kővára,

erősség a szükség idején.

11 Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet,

mert nem hagyod el azokat, Uram,

akik keresnek téged.

12 Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik;

hirdessétek fenséges tetteit a népek között!

13 Mert számonkéri a kiontott vért,

megemlékezik róla,

nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról.

14 Könyörülj rajtam, Uram!

Lásd meg nyomorúságomat,

amely gyűlölőim miatt ért!

Te emelsz föl engem a halál kapujából,

15 hogy hirdethessem dicsőségedet

Sion leányának kapuiban,

és örvendezzek szabadításodnak.

16 A népek a maguk ásta verembe süllyedtek,

rejtett hálójukban megakadt a lábuk.

17 Megismertette magát az Úr, ítéletet hozott;

a gonoszt saját keze munkája ejti el. Közjáték. Szela

18 A Seolba jutnak a gonoszok,

oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről.

19 Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény,

a nyomorultak reménye sem vész el végképp.

20 Kelj föl, Uram, ne hatalmasodjék el a halandó;

vond magad elé ítéletre a népeket!

21 Rettentsd meg, Uram, őket,

hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók. Szela