Zsoltárok könyve

Vigasztalás a bűnösök szerencséje miatt kesergőknek

37 Dávidé. Ne bosszankodj az elvetemültek miatt,

ne irigykedj a gonosztevőkre!

2 Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet,

s elfonnyadnak, mint a gyönge növény.

3 Bízzál az Úrban, és cselekedj jót,

e földön lakjál, és élj hűségesen.

4 Gyönyörködj az Úrban,

és megadja neked szíved kéréseit.

5 Hagyjad az Úrra utadat,

és bízzál benne, majd ő teljesíti.

6 Felhozza igazságodat, mint a világosságot,

és jogodat, miként a delet.

7 Csendesedjél le az Úr előtt,

és türelmesen várjad őt!

Ne bosszankodjál azon,

hogy azoknak szerencsés az útjuk,

akik álnok tanácsokat követnek.

8 Szűnj meg haragudni,

hagyj fel a heveskedéssel.

Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!

9 Mert az elvetemültek kipusztulnak;

de akik az Úrban remélnek, ők öröklik a földet.

10 Még egy kevés idő, és nincs gonosz,

nézed a helyét, és nem találod.

11 A szelídek öröklik a földet,

és elégedettek lesznek sorsukkal.

12 Fondorlatot sző a gonosz az igaz ellen,

és fogait csikorgatja ellene.

13 Az Úr nevet rajta, mert látja,

hogy eljön az ő napja.

14 Kardot rántanak a gonoszok,

kifeszítik íjaikat,

hogy elejtsék a szegényt és nyomorultat,

és levágják az egyenes úton járót.

15 De kardjuk saját szívükbe hatol,

és íjuk eltörik.

16 Jobb a kevés az igaznak,

mint a gazdagság a sok gonosznak.

17 Mert a gonoszok karja eltörik,

de az igazakat támogatja az Úr.

18 Jól ismeri az Úr a feddhetetlenek napjait,

és örökségük örökké megmarad.

19 Nem szégyenülnek meg

a veszedelmes időben sem,

jóllaknak az éhínség napjaiban.

20 De a gonoszok elvesznek,

és az Úr ellenségei elenyésznek,

még ha olyanok is, mint a mező ékessége:

füstként enyésznek el.

21 Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza,

de az igaz irgalmas és adakozó.

22 Mert akiket megáld az Úr, öröklik a földet,

és akiket megátkoz, kipusztulnak.

23 Az Úr megerősíti annak az embernek lépteit,

akinek útját kedveli.

24 Ha megbotlik is, nem esik el,

mert az Úr kézen fogja.

25 Gyermek voltam, és már megvénültem,

de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz,

sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.

26 Mindennap könyörül és kölcsönad,

és magzata áldott.

27 Kerüld a rosszat, cselekedj jót,

és örökké megmaradsz.

28 Mert az Úr szereti az igazságot,

és nem hagyja el kegyeseit.

Megőrzi őket örökké,

a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29 Az igazak öröklik a földet,

és mindvégig rajta laknak.

30 Bölcsességet mond az igaz ember szája,

és nyelve igazat szól.

31 Istenének törvénye van szívében,

nem ingadoznak léptei.

32 Leselkedik a gonosz az igazra,

és halálra keresi.

33 De az Úr nem hagyja a kezében,

és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül.

34 Remélj az Úrban, őrizd meg az ő útját;

akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet.

Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat.

35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:

szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa.*

36 De eltűnt, és íme, nem volt többé,

kerestem, de nem volt található.

37 Ügyelj, hogy feddhetetlen légy,

vigyázz, hogy becsületes maradj,

mert a jövendő a béke emberéé.

38 De a bűnösök mind elvesznek,

a gonoszok vége pusztulás.

39 Az igazak megmaradása azonban az Úrtól van,

ő az erősségük a szükség idején.

40 Megsegíti őket az Úr, és megszabadítja őket;

megszabadítja őket a gonoszoktól,

és megtartja őket, mert hozzá menekültek.