A nép panasza a templom elvesztése miatt
79 Ászáf zsoltára. Istenem!
Pogányok hatoltak be örökségedbe,
megfertőzték szent templomodat,
Jeruzsálemet romhalmazzá tették.
2 Szolgáid holttestét
az ég madarainak adták eledelül,
kegyeseid húsát a föld vadjainak.
3 Úgy ontották vérüket
Jeruzsálem körül, mint a vizet,
és nem volt, aki eltemette volna őket.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,
csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.
5 Meddig haragszol még, Uram, szüntelen?
Meddig lángol féltő szerelmed, mint a tűz?
6 Öntsd ki haragodat a pogányokra,
akik nem ismernek téged,
és az országokra,
amelyek nem hívják segítségül nevedet!
7 Mert megemésztették Jákóbot,
és hajlékát elpusztították.
8 Ne emlékezzél meg elődeink vétkéről
a mi rovásunkra,
siess elénk irgalmasságoddal,
mert nagyon megnyomorodtunk!
9 Neved dicsőségéért segíts meg bennünket,
szabadító Istenünk, ments meg minket,
és bocsásd meg vétkeinket nevedért!
10 Miért mondják a pogányok:
Hol van az ő Istenük?
Legyen nyilvánvaló előttünk,
hogy szemünk láttára bosszút állsz
a pogányokon szolgáid kiontott véréért!
11 Jusson eléd a foglyok sóhajtozása,
tartsd meg a halálra szántakat
karod hatalmával!
12 Fizess meg hétszeresen
szomszédainknak a gyalázatért,
amellyel téged illettek, Uram!
13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,
hálát adunk neked mindörökké,
s nemzedékről nemzedékre
hirdetjük dicséretedet!