Zsoltárok könyve

A nép panasza a templom elvesztése miatt

79 Ászáf zsoltára. Istenem!

Pogányok hatoltak be örökségedbe,

megfertőzték szent templomodat,

Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

2 Szolgáid holttestét

az ég madarainak adták eledelül,

kegyeseid húsát a föld vadjainak.

3 Úgy ontották vérüket

Jeruzsálem körül, mint a vizet,

és nem volt, aki eltemette volna őket.

4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,

csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.

5 Meddig haragszol még, Uram, szüntelen?

Meddig lángol féltő szerelmed, mint a tűz?

6 Öntsd ki haragodat a pogányokra,

akik nem ismernek téged,

és az országokra,

amelyek nem hívják segítségül nevedet!

7 Mert megemésztették Jákóbot,

és hajlékát elpusztították.

8 Ne emlékezzél meg elődeink vétkéről

a mi rovásunkra,

siess elénk irgalmasságoddal,

mert nagyon megnyomorodtunk!

9 Neved dicsőségéért segíts meg bennünket,

szabadító Istenünk, ments meg minket,

és bocsásd meg vétkeinket nevedért!

10 Miért mondják a pogányok:

Hol van az ő Istenük?

Legyen nyilvánvaló előttünk,

hogy szemünk láttára bosszút állsz

a pogányokon szolgáid kiontott véréért!

11 Jusson eléd a foglyok sóhajtozása,

tartsd meg a halálra szántakat

karod hatalmával!

12 Fizess meg hétszeresen

szomszédainknak a gyalázatért,

amellyel téged illettek, Uram!

13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,

hálát adunk neked mindörökké,

s nemzedékről nemzedékre

hirdetjük dicséretedet!