Zsoltárok könyve

Nagy veszedelemből megmenekült ember hálaadása

30 Dávid zsoltára. Templom­szentelési ének.

2 Magasztallak, Uram,

hogy fölemeltél engem,

és nem engedted,

hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3 Uram Istenem, hozzád kiáltottam,

és meggyógyítottál engem.

4 Uram, felhoztad lelkemet a sírból,

fölélesztettél a sírba szállók közül.

5 Dicsérjétek az Urat, ti hívei!

Dicsőítsétek szent emlékezetét.

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,

de élethossziglan való jóakarata.

Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.

7 Jó sorsomban azt mondtam:

Nem rendülhetek meg soha.

8 Uram, jóvoltodból megszilárdítottál,

mint egy hatalmas hegyet,

de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem.

9 Hozzád kiáltok, Uram!

Az én Uram irgalmáért könyörgök!

10 Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok?

Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?

11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam!

Uram, légy segítségem!

12 Siralmamat vígságra fordítottad,

leoldoztad gyászruhámat,

körülöveztél örömmel.

13 Ezért zengedezek szentségednek,

és nem hallgatok el, Uram Istenem,

mindenkor hálát adok neked.