Nagy veszedelemből megmenekült ember hálaadása
30 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2 Magasztallak, Uram,
hogy fölemeltél engem,
és nem engedted,
hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3 Uram Istenem, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem.
4 Uram, felhoztad lelkemet a sírból,
fölélesztettél a sírba szállók közül.
5 Dicsérjétek az Urat, ti hívei!
Dicsőítsétek szent emlékezetét.
6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,
de élethossziglan való jóakarata.
Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.
7 Jó sorsomban azt mondtam:
Nem rendülhetek meg soha.
8 Uram, jóvoltodból megszilárdítottál,
mint egy hatalmas hegyet,
de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem.
9 Hozzád kiáltok, Uram!
Az én Uram irgalmáért könyörgök!
10 Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok?
Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?
11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam!
Uram, légy segítségem!
12 Siralmamat vígságra fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat,
körülöveztél örömmel.
13 Ezért zengedezek szentségednek,
és nem hallgatok el, Uram Istenem,
mindenkor hálát adok neked.