Zsoltárok könyve

Dávid panasza

11 A karmesternek: Dávidé.

Az Úrban bízom.

Hogy mondhatjátok lelkemnek:

Menekülj a hegyre, mint a madár!

2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat,

ráillesztették nyilukat a húrra,

hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.

3 Ha az alapokat is lerombolják,

mit tehet az igaz?

4 Az Úr ott van szent templomában;

az Úr trónja a mennyben van.

Szeme látja,

szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.

5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a gonoszt,

gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.

6 Hálót hullat a gonoszokra;

tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!

7 Mert az Úr igaz. Szereti az igazságot,

az igazak meglátják az arcát.