Dávid panasza
11 A karmesternek: Dávidé.
Az Úrban bízom.
Hogy mondhatjátok lelkemnek:
Menekülj a hegyre, mint a madár!
2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat,
ráillesztették nyilukat a húrra,
hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.
3 Ha az alapokat is lerombolják,
mit tehet az igaz?
4 Az Úr ott van szent templomában;
az Úr trónja a mennyben van.
Szeme látja,
szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.
5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a gonoszt,
gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.
6 Hálót hullat a gonoszokra;
tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!
7 Mert az Úr igaz. Szereti az igazságot,
az igazak meglátják az arcát.