A gonoszok istentelensége és Isten végtelen kegyelme az emberek iránt

36 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.

2 A gonosz hamissága felől

így gondolkozom szívemben:

nincs őelőtte istenfélelem;

3 Mert azzal hízeleg önmagának,

hogy bűnözhet és gyűlölködhet.

4 Szájának beszéde gonoszság és hamisság;

nem tud bölcs lenni és jót cselekedni.

5 Hiábavalóságot gondol ki ágyában,

nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

6 Uram, kegyelmed az égig ér,

hűséged a felhőkig!

7 Igazságod olyan, mint Isten hegyei;

ítéleteid, mint a nagy mélységek;

embert és állatot te tartasz meg, Uram!

8 Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed!

Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.

9 Dúslakodnak házad bőséges javaiban,

gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.

10 Mert nálad van az élet forrása,

a te világosságod által látunk világosságot.

11 Terjeszd ki kegyelmedet a téged ismerőkre

és igazságodat az igaz szívűekre!

12 Ne jöjjön ellenem a kevélyek lába,

és ne üldözzön engem a gonoszok keze!

13 Hullanak már a gonosztevők;

elveted őket, és nem tudnak fölállni.