Zsoltárok könyve

Ötödik könyv (Zsoltárok 107–150)

Isten szabadító tetteinek felsorolása

107 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert kegyelme örökkévaló!

2 Ezt mondják az Úr megváltottai,

akiket megváltott a szorongató kezéből

3 és összegyűjtött különböző országokból,

kelet és nyugat felől, északról és délről.

4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban,

nem találtak utat lakott város felé.

5 Éhesek és szomjasak voltak,

lelkük is elepedt bennük.

6 De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban,

és megmentette őket nyomorúságukból.

7 Egyenes útra vezette őket,

hogy lakott városba juthassanak.

8 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért

és az emberek fiaival tett csodáiért.

9 Mert megelégítette a szomjazó lelket,

és betöltötte javaival az éhező lelket.

10 Azoknak, akik sötétségben

és a halál árnyékában ültek,

nyomorúságban és vasra verve,

11 mert ellenszegültek Isten beszédének,

és megvetették a Felséges tanácsát,

12 megalázta szívüket nyomorúsággal:

elestek, és nem volt segítségük.

13 De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban,

és kiszabadította őket nyomorúságukból.

14 Kihozta őket a sötétségből

és a halál árnyékából,

köteleiket pedig elszaggatta.

15 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért

és az emberek fiaival tett csodáiért,

16 mert betörte az érckapukat,

és letörte a vaszárakat!

17 A balgák gonosz útjukért

és hamisságukért estek nyomorúságba.

18 Minden ételt megutált a lelkük,

és már a halál kapujához közeledtek.

19 De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban,

és ő kiszabadította őket nyomorúságukból.

20 Elküldte szavát, és meggyógyította őket,

kimentette őket sírjukból.

21 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért

és az emberek fiaival tett csodáiért!

22 Áldozzanak hálaadó áldozatokat,

és ujjongva hirdessék cselekedeteit!

23 Akik hajókon a tengerre szálltak,

és a nagy vizeken kereskedtek,

24 látták az Úr dolgait

és csodáit a mélységekben.

25 Szólt ugyanis, és szélvész támadt,

amely felkorbácsolta a hullámokat.

26 Az égig emelkedtek, a mélybe süllyedtek;

lelkük elcsüggedt az ínségben.

27 Szédültek és tántorogtak, mint a részegek,

minden bölcsességük semmivé lett.

28 De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban,

és kiszabadította őket nyomorúságukból.

29 Lecsillapította a szélvészt,

és elcsöndesedtek a hullámok.

30 Örültek, amikor lecsillapodtak;

és ő a kívánt kikötőbe vezette őket.

31 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért

és az emberek fiaival tett csodáiért!

32 Magasztalják őt a nép gyülekezeté­ben

és dicsérjék a vének gyűlésében!

33 Folyókat tett pusztává

és vízforrásokat szárazzá,

34 gyümölcstermő földet meddővé

a rajta lakó nép gonoszsága miatt.

35 A pusztaságot bővizű tavakká tette,

a kiaszott földet vízforrásokká.

36 Éhezőket telepített oda,

hogy városokat alapítsanak lakóhelyül.

37 Mezőket vetettek be, és szőlőt ültettek,

hogy termést és gyümölcsöt hozzon.

38 Megáldotta őket, és igen megszaporodtak,

jószágaik száma sem apadt meg.

39 De azután megfogyatkoztak,

és meggörnyedtek

ínség, nyomorúság és keserűség miatt,

40 amikor gyalázatot zúdított a fejedelmekre,

hogy tévelyegjenek az úttalan pusztaságban.

41 De fölemelte az ínségből a nyomorultakat,

és hasonlóvá tette nemzetségüket a juhnyájhoz.

42 Látják ezt az igazak, és örvendeznek,

és a gonoszok befogják a szájukat.

43 Aki bölcs, tartsa eszében ezeket,

és gondolja meg az Úr kegyelmességét!