Zsoltárok könyve

Imádság háborús időben

60 A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávid tanító bizonyságtétele,

2 amikor a naharaimi és a cóbái arámokkal harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és megverte az edómiakat, tizenkétezer embert a Sós-völgyben.

3 Istenem, elvetettél minket,

elszélesztettél minket.

Megharagudtál ránk,

de állíts helyre minket!

4 Megrendítetted az országot, szétszakítottad.

Gyógyítsd be romlásait, mert megingott.

5 Nehéz dolgokat láttattál népeddel;

bódító borral itattál minket.

6 De zászlót adtál a téged félőknek,

hogy megmenekülhessenek az íj elől.* Szela

7 Segíts jobboddal, és hallgass meg minket,

hogy megszabaduljanak kedveltjeid!

8 Szent helyén azt mondta Isten:

Örvendezve osztom ki Sikemet,

és mérem ki Szukkót völgyét.

9 Enyém Gileád, és enyém Manassé,

Efraim sisak a fejemen,

Júda pedig az uralkodói pálcám.

10 Móáb a mosdómedencém,

Edómra teszem rá sarumat,

nekem örül Filisztea!

11 Ki vezet engem az erős városba?

Ki kísér el Edómig?

12 Csak nem te magad, Istenem,

bár megvetettél minket,

s nem vonultál ki seregeinkkel?

13 Segíts meg minket nyomorgatóink ellen,

mert az emberi segítség hiábavaló.

14 Istennel győzelmet aratunk,

és ő tapossa el ellenségeinket.