A kegyesek jutalma és az Úrtól elfordultak büntetése

65 Engedtem, hogy megkeressenek azok,

akik nem is kérdeztek;

hagytam, hogy megtaláljanak azok,

akik nem is kerestek.

Ezt mondtam: Íme, itt vagyok.

Itt vagyok annak a népnek,

amely nem hívta segítségül nevemet.*

2 Egész nap kitártam kezemet

a pártütő nép felé,

amely nem a jó úton jár,

hanem saját gondolatai szerint.

3 A nép felé, amely szemtől szembe

szüntelen ingerel engem,

kertekben áldozik,

és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.

4 Sírok közt üldögél,

és az éjszakát titkos helyeken tölti,

disznóhúst eszik,

és förtelmes leves van tálaiban.

5 Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám,

mert szent vagyok neked!

E nép olyan, mint a füst az orromban,

mint a szüntelen égő tűz.

6 Íme, föl van írva színem előtt:

nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik.

Mielőbb megfizetek nekik!

7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt

– így szól az Úr –,

akik a hegyeken tömjéneztek,

és a halmokon csúfoltak meg engem,

visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.

8 Így szól az Úr:

Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között,

azt mondják: „Ne veszítsd el,

mert áldás van benne!”,

ekként cselekszem szolgáimmal is:

nem veszítem el mindnyájukat.

9 Utódot sarjasztok Jákóbból

és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz.

Választottaim fogják birtokolni,

és szolgáim laknak majd ott!

10 A Sáron nyájak legelőjévé lesz,

az Ákór völgye pedig a jószág pihenőhelyévé

népem számára, amely engem keres.

11 Titeket pedig, akik az Urat elhagytátok,

akik elfeledkeztetek szent hegyemről,

titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt,

a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,

12 titeket kard alá számlállak,

és mindnyájan leborultok,

hogy levágjanak benneteket.

Mert hívtalak, de nem feleltetek,

szóltam, és nem hallottátok meg.

Gonoszt cselekedtetek szememben,

és azt választottátok, amit nem szeretek.

13 Azért így szól az Úr Isten:

Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek,

íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok,

íme, szolgáim örvendeznek,

de ti megszégyenültök.

14 Íme, szolgáim vigadoznak,

és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában,

megtört lélekkel∆ fogtok jajgatni.

15 Átok gyanánt használják majd

választottaim hátrahagyott neveteket.

Így öl meg titeket az én Uram, az Úr!

Szolgáinak pedig más nevet ad.*

16 Hogy aki áldást mond e földön,

az az igaz Isten által mondjon áldást,

és aki esküszik e földön,

az az igaz Istenre esküdjék,

mert feledésbe merül a régi nyomorúság,

és eltűnik szemem elől.

17 Mert íme, új egeket és új földet teremtek,

nem emlékeznek a régiekre,

eszébe sem jut senkinek.

18 Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké

azoknak, amiket teremtek.

Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem

és népét örömre.

19 Vigadok Jeruzsálem fölött,

és örvendek népemnek,

és nem hallatszik ott többé

siralom és kiáltás hangja!

20 Nem lesz ott többé olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem vénember,

aki napjait be nem töltötte volna,

mert a legifjabb is százéves korában hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

az átkozottnak számít.

21 Házakat építenek, és laknak is bennük,

szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.

22 Nem úgy építenek,

hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek,

hogy más egye gyümölcsét.

Mert népem élete

olyan hosszú lesz, mint a fáké,

és kezük munkáját élvezik választottaim.

23 Nem fáradnak hiába,

nem szerencsétlenségre szülnek,

mivel az Úr áldottainak utódai ők,

és ivadékaik megmaradnak.*

24 Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok,

még beszélnek, és én már meghallgattam.

25 A farkas és a bárány együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem ártanak és nem pusztítanak

sehol szent hegyemen – így szól az Úr.