Izráel megszabadul. Az új Jeruzsálem

62 Nem hallgathatok a Sionért,

és nem nyughatom Jeruzsálemért,

amíg föl nem derül igazsága,

mint a fényesség,

és szabadulása, mint az égő fáklya.

2 Meglátják igazságodat a népek,

és dicsőségedet valamennyi királyuk.

Új nevet adnak neked,

amelyet az Úr szája határoz meg.

3 Ékes korona leszel az Úr kezében,

és királyi fejdísz Istened tenyerén.

4 Nem neveznek többé elhagyottnak,

és földedet sem nevezik többé pusztaságnak,

hanem így hívnak: Én gyönyörűségem.

Földedet pedig így: Férjnél van!

Mert gyönyörködik benned az Úr,

és országodnak férje lesz.

5 Mert ahogyan az ifjú elveszi a hajadont,

úgy vesz feleségül, aki fölépít téged;*

és ahogyan a vőlegény örül a menyasszonyának,

úgy fog örülni neked Istened.

6 Kőfalaidra, Jeruzsálem,

őröket állítottam,

se nappal, se éjjel,

soha ne hallgassanak!

Ti, akik az Urat emlékeztetitek,

ne nyugodjatok!

7 Ne hagyjatok nyugtot neki,

amíg helyre nem állítja

és dicséretessé nem teszi

Jeruzsálemet e földön.

8 Az Úr megesküdött

jobbjával és erős karjával:

Nem adom többé gabonádat

eleségül ellenségeidnek,

és nem idegenek isszák mustodat,

amelyért te munkálkodtál.

9 Hanem a betakarítók eszik majd azt,

és dicsérik az Urat,

és a szüretelők isszák meg azt

szent udvaraimban.

10 Menjetek át, menjetek át a kapukon,

készítsétek a nép útját,

töltsétek, töltsétek föl az utat,

dobjátok félre a köveket,

emeljetek zászlót a népeknek!

11 Íme, hírül adta az Úr

az egész föld határáig:

Mondjátok meg Sion leányának,

íme, eljön a Szabadítód,

íme, vele jön jutalma,

és előtte jár fizetsége!

12 Szent népnek hívják őket,

az Úr megváltottainak;

téged pedig keresett városnak hívnak,

és nem elhagyottnak.