Móáb veszedelme

16 Küldjetek bárányokat a föld urának

Szelából a pusztán át,

Sion leányának hegyére!

2 Mert mint bujdosó madár

a kifosztott fészek körül,

olyanok lettek Móáb leányai

az Arnón gázlóinál.

3 Adj tanácsot, hozzatok ítéletet!

Tedd árnyékodat délben olyanná,

mint az éjszaka! Rejtsd el a kiűzöttet,

és a bujdosót ne add ki!

4 Lakjanak benned Móáb menekültjei!

Légy oltalmuk a pusztító ellen!

Mert vége lesz a nyomorgatásnak,

megszűnik a pusztítás,

és elfogynak, akik a földet tiporják.

5 A kegyelem által szilárdul meg egy trón,

és igazsággal ül azon Dávid sátrában a bíró,

aki törődik a jogossággal,

és gyors az igazságtételre.

6 Hallottunk Móáb kevélységéről,

módfelett való büszkeségéről,

gőgjéről, önteltségéről,

arcátlanságáról és üres kérkedéséről.

7 Ezért jajgatni fog Móáb Móábért,

mindenki jajgatni fog,

és egészen megtörten nyögtök

Kir-Hareszet romjain.

8 Mert elhervadtak Hesbón földjei

és Szibmá szőlői.

A népek fejedelmei levágták drága vesszőit,

pedig azok Jazérig értek,

bejárták a pusztát,

hajtásai szétterjedtek,

és átnyúltak a tengeren.

9 Ezért siratom Jazér siralmával

Szibmá szőlőjét.

Megöntözlek könnyeimmel,

Hesbón és Elálé,

mert szüretedről és aratásodról

elmaradt a víg ének hangja.

10 Elvétetett az öröm és vígság a kertből,

nem vigadnak a szőlőkben,

és nem kiáltoznak,

nem tapos bort a sajtókban a bortaposó,

véget vetettem a víg éneknek.

11 Ezért mint a citera, sír a bensőm

Móábért és szívem Kir-Hereszért!

12 És amikor Móáb

megjelenik a magaslaton,

csak magát fárasztja,

ha templomába megy imádkozni,

semmit sem ér vele.

13 Ezt a beszédet mondta az Úr

Móáb felől már régen.

14 És most így szól az Úr:

Még három olyan év,

mint a napszámos évei,

és eltűnik Móáb dicsősége

egész nagy népével együtt,

és maradéka kicsiny,

kevés és erőtlen lesz.