Isten vigasztalása fogságban lévő népének

40 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

– így szól Istenetek.

2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,

és hirdessétek neki,

hogy vége van nyomorúságának,

bűne megbocsáttatott.

Hiszen kétszeresen sújtotta őt

az Úr keze minden bűnéért.

3 Egy hang kiált:

A pusztában készítsétek az Úr útját,

utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!

4 Emelkedjék föl minden völgy,

szálljon alá minden hegy és halom,

legyen az egyenetlen egyenessé

és a bérc rónává.

5 Akkor megjelenik az Úr dicsősége,

és minden test látni fogja.

Az Úr szája mondta ezt.

6 Szózat szól: Kiálts!

Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak?

Minden test fű, és minden szépsége,

mint a mező virága!

7 Megszárad a fű, elhull a virág,

ha az Úr szele∆ fuvall rá; bizony fű a nép.

8 Megszárad a fű, elhull a virág,

de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

9 Magas hegyre menj föl,

örömhírmondó Sion!

Emeld föl hangodat erősen,

örömhírmondó Jeruzsálem!

Emeld föl, ne félj!

Mondd Júda városainak:

Íme, itt van Istenetek!

10 Íme, az én Istenem,

az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik!

Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.

11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját,

karjára gyűjti a bárányokat,

ölében hordozza őket,

és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.

12 Ki mérte meg markával a vizet,

és ki vett mértéket az egekről arasszal;

ki mérte meg vékával a föld porát,

ki tette mérlegre a hegyeket

és mérlegserpenyőbe a halmokat?

13 Ki irányította az Úr lelkét∆,

és ki oktatta őt mint tanácsosa?

14 Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt,

és ki tanította az igazság ösvényére,

ki tanította ismeretre,

és ki oktatta őt az értelem útjára?

15 Íme, a népek olyanok előtte,

mint egy vízcsepp a vödörben,

és mint egy porszem a mérlegserpenyőben.

Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.

16 Libánon nem elég a tűzre,

vadja sem elég az áldozathoz.

17 Semmiség előtte minden nép,

üres csekélységnél is

kevesebbnek tartja azokat.

18 Kihez hasonlíthatnátok Istent,

és milyen képmást készítenétek róla?

19 A bálványt a mester önti,

az ötvös pedig bearanyozza,

és ezüstláncot forraszt rá.

20 Aki szegény ilyen áldozathoz,

az olyan fát választ, amely nem korhad el;*

okos mestert keres,

hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok,

nem hirdették nektek eleitől fogva,

és nem értették meg veletek,

hogyan vettetett alap a földnek?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,

amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák:

ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt,

kifeszíti, mint egy lakósátrat.

23 Ő teszi semmivé a fejedelmeket,

és pusztítja el a föld bíráit.

24 Még alig ültették el, alig vetették el őket,

alig vert gyökeret törzsük a földben,

ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak,

és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok hát engem,

kihez volnék hasonló? – szól a Szent.

26 Emeljétek föl szemeteket a magasba,

és lássátok, ki teremtette azokat!

Ő, aki előhozza seregüket szám szerint,

nevén szólítja mindnyájukat,

nagy hatalma és ereje miatt

egyetlen híjuk sincsen.

27 Miért mondod ezt, Jákób,

miért szólsz így, Izráel:

„Rejtve van utam az Úr előtt,

és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?

28 Hát nem tudod és nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az Úr,

aki a föld határait teremtette?

Nem fárad el és nem lankad meg,

kikutathatatlan a bölcsessége!

29 Erőt ad a megfáradtnak,

és az erőtlen erejét megsokasítja.

30 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,

megtántorodnak a legkülönbek is.

31 De akik az Úrban bíznak,

azoknak ereje megújul;

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak és nem lankadnak meg,

járnak és nem fáradnak el.