Isten vigasztalása fogságban lévő népének
40 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– így szól Istenetek.
2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és hirdessétek neki,
hogy vége van nyomorúságának,
bűne megbocsáttatott.
Hiszen kétszeresen sújtotta őt
az Úr keze minden bűnéért.
3 Egy hang kiált:
A pusztában készítsétek az Úr útját,
utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!
4 Emelkedjék föl minden völgy,
szálljon alá minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé
és a bérc rónává.
5 Akkor megjelenik az Úr dicsősége,
és minden test látni fogja.
Az Úr szája mondta ezt.
6 Szózat szól: Kiálts!
Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak?
Minden test fű, és minden szépsége,
mint a mező virága!
7 Megszárad a fű, elhull a virág,
ha az Úr szele∆ fuvall rá; bizony fű a nép.
8 Megszárad a fű, elhull a virág,
de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9 Magas hegyre menj föl,
örömhírmondó Sion!
Emeld föl hangodat erősen,
örömhírmondó Jeruzsálem!
Emeld föl, ne félj!
Mondd Júda városainak:
Íme, itt van Istenetek!
10 Íme, az én Istenem,
az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik!
Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.
11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölében hordozza őket,
és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.
12 Ki mérte meg markával a vizet,
és ki vett mértéket az egekről arasszal;
ki mérte meg vékával a föld porát,
ki tette mérlegre a hegyeket
és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13 Ki irányította az Úr lelkét∆,
és ki oktatta őt mint tanácsosa?
14 Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt,
és ki tanította az igazság ösvényére,
ki tanította ismeretre,
és ki oktatta őt az értelem útjára?
15 Íme, a népek olyanok előtte,
mint egy vízcsepp a vödörben,
és mint egy porszem a mérlegserpenyőben.
Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.
16 Libánon nem elég a tűzre,
vadja sem elég az áldozathoz.
17 Semmiség előtte minden nép,
üres csekélységnél is
kevesebbnek tartja azokat.
18 Kihez hasonlíthatnátok Istent,
és milyen képmást készítenétek róla?
19 A bálványt a mester önti,
az ötvös pedig bearanyozza,
és ezüstláncot forraszt rá.
20 Aki szegény ilyen áldozathoz,
az olyan fát választ, amely nem korhad el;*
okos mestert keres,
hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.
21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem hirdették nektek eleitől fogva,
és nem értették meg veletek,
hogyan vettetett alap a földnek?
22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák:
ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt,
kifeszíti, mint egy lakósátrat.
23 Ő teszi semmivé a fejedelmeket,
és pusztítja el a föld bíráit.
24 Még alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak,
és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.
25 Kihez hasonlíthatnátok hát engem,
kihez volnék hasonló? – szól a Szent.
26 Emeljétek föl szemeteket a magasba,
és lássátok, ki teremtette azokat!
Ő, aki előhozza seregüket szám szerint,
nevén szólítja mindnyájukat,
nagy hatalma és ereje miatt
egyetlen híjuk sincsen.
27 Miért mondod ezt, Jákób,
miért szólsz így, Izráel:
„Rejtve van utam az Úr előtt,
és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?
28 Hát nem tudod és nem hallottad,
hogy örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette?
Nem fárad el és nem lankad meg,
kikutathatatlan a bölcsessége!
29 Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlen erejét megsokasítja.
30 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is.
31 De akik az Úrban bíznak,
azoknak ereje megújul;
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el.