A megszabadítottak hálaéneke

25 Uram, te vagy Istenem,

magasztallak, dicsérem nevedet,

mert csodát cselekedtél,

rég elgondolt tanácsod hűség és igazság.

2 Mert kőrakássá tetted a várost,

rommá a megerősített várost,

az idegenek palotáját.

Nem lesz többé város, soha nem épül föl.

3 Ezért áldanak téged az erős népek,

és félnek téged a könyörtelen népek városai.

4 Mert erőssége vagy a gyöngének,

erőssége szorongattatásában a szegénynek.

Oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőség ellen,

mert az erőszakosok haragja olyan,

mint a kőfalrontó szélvész,

5 mint a hőség a száraz földön.

Megalázod az idegenek háborgását,

s mint a felleg árnyéka a hőséget,

úgy elnémítod a szívtelenek énekét.

6 A Seregek Ura minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból. 7 E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított, a takarót, amely befödött minden nemzetet; 8 elnyeli a halált örökre. Az Úr, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt.

9 Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az Úr, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!

10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, Móábot pedig eltapossák saját földjén, ahogyan a szalmát a trágyalébe tapossák. 11 Széttárja ott a kezét, ahogy széttárja az úszó, hogy ússzék, de az Úr megalázza kevélységét és keze csalárdságát.* 12 Magas falaid erősségét lerontja, a földre dönti, és porig alázza.