Ezékiás király betegsége és gyógyulása
38 Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az Úr: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!” 2 Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az Úrhoz. 3 Ezt mondta: Ó, Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás. 4 Ekkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: 5 Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet. 6 Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost! 7 Ez lesz a jel számodra az Úrtól, hogy teljesíti az Úr, amit mondott: 8 Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.*” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.
10 Azt gondoltam:
Hát életem közepén
kell alászállanom a Seol kapuihoz,
megfosztva többi évemtől?
11 Azt gondoltam:
nem látom már az Urat,
az Urat az élők földjén,
nem látok többé embert a világ lakói közül.
12 Porsátramat lebontják,
és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát.
Fölgöngyölöm életemet, mint a takács,
hiszen levágott a fonalról engem.
Reggeltől estig végzel velem!
13 Reggelig nyugton vártam,
de úgy összetörte minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez velem!*
14 Csipogtam, mint a fecske meg a daru,
nyögtem, mint a galamb,
szemem a magasba meredt.
Uram, le vagyok sújtva, szabadíts meg!
15 Mit mondjak? Mert szólt hozzám,
és meg is tette, amit mondott!
Csendesen élem le éveimet
lelkem keserűsége miatt!*
16 Uram! Azáltal él minden,
és csak abban van lelkem∆ élete,
hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!*
17 Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség,
és te szereteteddel kivontad lelkemet
a pusztulás verméből,
és hátad mögé vetetted minden bűnömet!
18 Mert nem a Seolban magasztalnak téged,
és nem a halottak dicsőítenek,
nem a sírverembe szállók
reménykednek hűségedben!
19 Aki él, csak aki él, az dicsőít téged,
mint ma én!
Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.*
20 Megszabadított engem az Úr,
ezért énekeljünk lantpengetéssel
életünk minden napján az Úr házában!
21 Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon. 22 Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az Úr házába?