Babilónia, Edóm és Arábia romlása

21 Jövendölés a tengeri pusztaság ellen.*

Mint a délen tomboló szélvész,

úgy jön a pusztából, a rettenetes földről.

2 Egy borzalmas látomás jelent meg nekem:

a csalárd csal, a pusztító pusztít.

Jöjj föl, Élám, szálld meg, Média!

Minden fohászkodásnak véget vetek.

3 Ezért ágyékom telve van fájdalommal,

és olyan kínok fogtak el,

mint a szülő asszony kínja.

Gyötrődöm hallása miatt,

és megrémültem látása miatt.

4 Reszket a szívem, félelem rettent,

a számomra oly kedves alkonyat

rettegéssé lett nekem.

5 Terítik az asztalt, terítik a szőnyeget,

esznek és isznak.

Föl, fejedelmek, kenjétek a pajzsot!

6 Mert így szólt hozzám az Úr:

Menj, és állíts őrállót,

s amit lát, mondja el!

7 És látott lovas csapatot, lovasokat párban

meg szamaras csapatot és tevéken nyargalókat,

és nagy figyelemmel kémlelt.

8 Majd kiáltott, mint az oroszlán:

Uram, egész nap az őrtoronyban állok szüntelen,

őrhelyemen állok minden éjszaka.

9 Íme, lovas csapat jött, lovasok párosával!

Majd így szólt: Elesett, elesett Babilon,

és isteneinek minden faragott képe

a földön fekszik összetörve.

10 Ó, kicsépelt és földre tiport népem!

Amit a Seregek Urától,

Izráel Istenétől hallottam,

azt jelentettem meg nektek!

11 Jövendölés Dúmá ellen.

Széírből így kiáltanak hozzám:

Őrálló! Meddig tart még az éjszaka,

őrálló, meddig még az éjjel?

12 Az őrálló így szólt:

Eljön a reggel s az éjszaka is.

Ha kérdezni akartok, kérdezzetek,

gyertek, térjetek vissza.

13 Jövendölés Arábia ellen.

Dedán karavánjai,

akik Arábia erdeiben háltok,

14 hozzatok vizet a szomjazónak!

Téma földjének lakói,

kenyérrel jöjjetek a bujdosó elé!

15 Mert fegyver elől bujdosnak,

kivont kard elől, megfeszített íjak elől

és nehéz harc elől.

16 Mert így szólt hozzám az Úr:

Még egy esztendő,

amely olyan, mint a béres esztendeje,

és elvész Kédár minden dicsősége.

17 Kevés marad meg a kédári vitézek íjaiból.

Az Úr, Izráel Istene szólt.