A bölcsesség áldást hoz, a bolondság romlásra juttat

29 Aki a feddésekre is nyakas marad,

egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.

2 Mikor gyarapodnak az igazak,

örül a nép,

mikor pedig az istentelen uralkodik,

sóhajtozik a nép.

3 Aki szereti a bölcsességet,

megvidámítja apját,

aki pedig a paráznákhoz csatlakozik,

elveszti vagyonát.

4 Igazsággal erősíti meg a király az országot,

de aki ajándékot fogad el, az romlásra juttatja.

5 Aki hízeleg barátjának,

hálót vet annak lába elé.

6 A gonosz embert csapdába ejti a vétke,

az igaz pedig énekel és vigad.

7 Az igaz megérti a szegények ügyét,

az istentelen azonban nem tudja megérteni.

8 A csúfolódó emberek

lángra lobbantják a várost,

de a bölcsek elfordítják a haragot.

9 Amikor az eszes ember bolonddal vitázik,

a bolond vagy fölháborodik, vagy nevet,

de nem nyugszik meg.

10 A vérszomjas emberek

gyűlölik a feddhetetlent,

az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11 Minden indulatát szabadon engedi a bolond,

de a bölcs végül lecsöndesíti azt.

12 Amelyik uralkodó hallgat a hazug beszédre,

annak minden szolgája vétkessé lesz.

13 A szegény és az uzsorás emberben

ez a közös:

mindkettőjük szemének az Úr adhat

világosságot.

14 Amelyik király

igazságosan ítéli a szegényeket,

annak trónja mindörökké megáll.

15 A vessző és dorgálás bölcsességet ad,

de a szabadjára engedett gyermek

szégyent hoz anyjára.

16 Mikor fölemelkednek az istentelenek,

elhatalmasodik a bűn,

de az igazak megérik az ő elbukásukat.

17 Fenyítsd meg fiadat,

és nyugodt lehetsz felőle,

gyönyörűséget szerez lelkednek.

18 Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép,

de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.

19 Csak beszédből nem tanul a szolga,

ha érti is azt, nem törődik vele.

20 Láttál-e elhamarkodottan szóló embert?

A bolond felől több reménység van, mint felőle.

21 Ha a szolgát

gyermekkorától fogva kényeztetik,

végül ő lesz a fiú.*

22 A haragos ember viszályt szít,

és az indulatosnak sok a vétke.

23 Az embert megalázza kevélysége,

de az alázatost tisztelet övezi.

24 Aki osztozkodik a tolvajjal, önmagát gyűlöli;

hallja az esküdözést, de nem tesz jelentést.

25 Az emberektől való félelem csapdába ejt,

de aki az Úrban bízik, azt ő megvédi.

26 Sokan járulnának a fejedelem elé,

pedig az Úr ítél meg mindenkit.

27 Utálják az igazak a hamis embert,

és utálják az istentelenek az igaz úton járót.