E könyv hasznáról.
Miben áll az igazi bölcsesség?
Óvás a hamis úton járóktól. Feddő szavak
a bölcsességet megvetőkhöz

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei

2 a bölcsesség és erkölcs tanulására,

az értelmes beszéd megértésére.

3 Okos intésként, igazságnak, ítéletnek

és becsületességnek megnyerésére szolgál,

4 hogy az egyszerű emberek eszességet,

az ifjak tudást és meggondolást kapjanak.

5 Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását,

és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert,

6 hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat,

a bölcsek beszédeit és találós meséit.

7 Az Úrnak félelme az ismeret kezdete.

A bölcsességet és erkölcsi tanítást

csupán a bolondok vetik meg.

8 Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását,

és anyád oktatását ne hagyd el!

9 Mert kedves ékesség lesz az a fejednek,

és aranylánc a nyakadra.

10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani,

ne engedj nekik!

11 Ha azt mondják: „Gyere velünk,

álljunk lesben a vérontásra,

settenkedjünk az ártatlan után ok nélkül!

12 Nyeljük el őket élve, mint a sír és

egészen úgy, mint akik a mélységbe szálltak;

13 és szerezzünk mindenféle drága kincset,

töltsük meg házainkat zsákmánnyal!

14 Végy részt köztünk a sorsvetésben,

és közös erszényünk legyen mindnyájunknak!”,

15 fiam, ne járj ezekkel egy úton,

tartsd vissza a lábad ösvényüktől,

16 mert lábuk a gonosz felé fut,

és vérontásra siet.

17 Mert hiába vetik ki a hálót

minden szárnyas szeme láttára:

18 a maguk vére árán ólálkodnak,

saját lelkük kárára állnak lesben.

19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek:

a saját életét veszíti el.

20 A bölcsesség kint kiált szerteszét,

az utcákon hallatja szavát.

21 Lármás utcasarkokon kiált

a kapuk bejáratánál,

a városban mondja beszédeit.

22 Meddig szeretitek, ó, ti együgyűek, az együgyűséget,

és meddig gyönyörködnek a csúfolók a csúfolódásban,

és meddig gyűlölik a balgák a tudományt?

23 Térjetek meg dorgálásomra!

Íme, kiárasztom rátok lelkemet∆,

tudtotokra adom beszédeimet.

24 Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok,

kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt;

25 elhagytátok minden tanácsomat,

és feddésemmel nem törődtetek,

26 ezért én is nevetek nyomorúságotokon,

kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek.

27 Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar,

és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget;

amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás,

28 akkor majd segítségül hívnak engem,

de nem hallgatom meg őket;

keresnek engem, de nem találnak meg.

29 Azért, mert gyűlölték a tudományt,

és nem az Úr félelmét választották.

30 Nem engedtek tanácsomnak,

megvetették minden feddésemet.

31 Útjuk gyümölcséből esznek,

és saját tanácsukkal laknak jól.

32 Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg,

és a balgákat önteltségük veszti el.

33 Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik,

és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.