Jób védekezik Elifázzal szemben

6 Jób ekkor így felelt:

2 Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék,

és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

3 Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál,

ezért voltak balgák a szavaim.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,

mérgük emészti lelkem∆,

és Isten rettentései ostromolnak.

5 Ordít-e a vadszamár a zöld füvön,

avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

6 Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket;

vagy jó íze van-e a tojásfehérjének*?

7 Érintésétől is iszonyodik lelkem;

olyan az nekem, mint a megromlott étel*!

8 Ó, ha teljesülne a kérésem,

és Isten megadná, amit remélek!

9 Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem,

kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

10 Akkor még lenne valami vigaszom,

ujjonganék* a fájdalomban, amely nem kímél engem,

hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

11 De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam?

Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

12 Kövek ereje volna az erőm,

vagy ércből van-e a testem?

13 Hát nincs számomra segítség?

Elűzték tőlem a szabadulást?!

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti,

még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

15 Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak,

ahogy túláradnak medrükön a patakok,

16 amelyek szennyesek a jégtől,

és bennük olvadt hó hömpölyög.

17 Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak,

és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

18 Letérnek útjukról a vándorok,

pusztaságba jutnak, és elvesznek.

19 Néznek utánuk Téma utazói,

és Séba vándorai bennük reménykednek.

20 De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak,

és amikor odaérnek, elpirulnak.

21 Ilyenek lettetek most nekem;*

látjátok a nyomort, és féltek.

22 Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit,

vagy fizessetek helyettem javaitokból,

23 hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből,

és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

24 Tanítsatok, és én elnémulok,

s értessétek meg velem, amiben tévedek.

25 Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd!

De mire jó a ti ostorozásotok?

26 Szavakért akartok ostorozni?

Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek,

és a barátotokra is alkudoznátok.

28 Most hát, kérlek, nézzetek rám,

csak nem hazudok a szemetekbe?

29 Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság!

Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

30 Van-e a nyelvemen hamisság,

nem venné-e észre ínyem a romlottságot?