Jób nyomorúságát panaszolja

30 Most pedig nevetnek rajtam,

akik fiatalabbak nálam,

akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.

2 Mit ért volna nekem kezük ereje?

Hiszen elvesztették életerejüket!

3 A szükség és éhség miatt testük összeaszott,

a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.*

4 Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett,

és rekettyegyökér a kenyerük.

5 Elűzik őket az emberek közül,

úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.

6 Félelmetes völgyekben kell lakniuk,

sziklák közt, a föld hasadékaiban.

7 A bokrok között ordítanak,

a gaz körül gyülekeznek.

8 Esztelenek, sőt becstelenek is,

akiket kivertek az országból.

9 Ezeknek most gúnydal

és szóbeszéd tárgyává lettem!

10 Utálkozva messze távolodnak tőlem,

és nem átallnak arcomba köpni.

11 Mivel Isten meglazította íjam húrját,

és megalázott engem,

ők is eldobták a kantárt.

12 Jobb felől csőcselék támad ellenem,

lábamnak gáncsot vetnek,

mint rombolók törnek felém.*

13 Ösvényemet tönkreteszik,

hogy romlásomat siettessék,

nincs ellenük segítség.*

14 Mint valami széles résen,

úgy rontanak rám,

viharként hömpölyögnek előre.

15 Rémségek fordulnak ellenem,

viharként söprik el tisztességemet,

boldogságom eltűnt, mint a felhő.

16 Most immár fogyatkozik a lelkem,

a nyomorúság napjai tartanak fogva.

17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban,

és nem csillapodnak kínjaim.

18 Egy nagy erő ruházatom megragadta,

körülfogott, mint köntösöm gallérja.

19 Sárba vetett engem,

hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz;

megállok előtted, és csak nézel rám.

21 Kegyetlenné váltál irántam,

kezed erejével harcolsz ellenem.

22 Fölemelsz, szélnek eresztesz

és széttépsz a viharban.

23 Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem,

abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.

24 De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét?*

Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?

25 Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak;

nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?

26 Bizony, jót reméltem, és rossz következett,

világosságot vártam, és jött a homály.

27 Forr a bensőm, és nem nyugszik,

megrohantak engem a nyomorúság napjai.

28 Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt;

fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.

29 A sakálok testvére lettem

és a struccmadarak társa.

30 Bőröm feketén hámlik le rólam,

csontom a láz miatt ég.

31 Citerám hangja gyászosra vált,

sípom pedig a jajgatók hangja lett.