Jób barátait számalomra inti, ártatlanságával és a feltámadással vigasztalja magát

19 Erre Jób így felelt:

2 Meddig búsítjátok még lelkemet,

és kínoztok beszédetekkel?

3 Már tízszer is gyaláztatok engem.

Nem röstellitek, hogy így erősködtök ellenem?

4 Még ha csakugyan tévedtem is,

tévedésemet magamra veszem.

5 Ti azonban pöffeszkedni akartok velem szemben,

és rám akarjátok bizonyítani gyalázatomat.

6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg

és hálójával ő vett körül engem.

7 Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de nem kapok választ,

segítségért kiáltok, de nincs igazság.

8 Utam elé gátat emelt, nem mehetek át rajta,

ösvényemre pedig sötétséget vetett.

9 Tisztességemből kivetkőztetett,

és fejemről levette a koronát.

10 Megrontott körös-körül, hogy elvesszek,

és letördelte reménységemet, mint egy fát.

11 Fölgerjedt haragja ellenem,

és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 Seregei együtt jöttek be,

és utat törtek ellenem;

sátram mellett táboroztak.

13 Testvéreimet messzire elűzte mellőlem,

ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.

14 Rokonaim visszahúzódtak,

ismerőseim pedig elfelejtkeztek rólam.

15 A házamnál levők és szolgálóim

idegennek tartanak,

jövevény lettem előttük.

16 Ha szolgámnak kiáltok, nem felel,

még ha könyörgök is neki.

17 Leheletemtől undorodik a feleségem,

s undorító az saját testvéreim előtt.

18 Még a kisdedek is megvetnek engem.

Ha fölkelek, ellenem szólnak.

19 Megutált minden bizalmas emberem;

akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapadt,

de a fogam húsa megmenekült.

21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, barátaim,

mert Isten keze érintett engem!

22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,

és miért nem elégedtek meg a testemmel?

23 Ó, bárcsak leírnák beszédeimet,

bárcsak följegyeznék egy könyvbe!

24 Vas íróvesszővel és ólommal

örökre kősziklába metszenék!

25 Mert tudom, hogy az én Megváltóm él,

és utoljára megáll a porom fölött.

26 És miután ez a bőröm lefoszlik,

testemben látom meg Istent.*

27 Én magam látom meg őt;

az én szemem látja meg, nem másé.

Bár veséim megemésztetnek bennem.

28 Ti azt mondjátok: „Hogyan üldözzük?”,

merthogy a dolog gyökere bennem rejlik.

29 De féljetek a fegyvertől,

mert a harag büntetése a fegyver,

és megtudjátok, hogy van ítélet!