Jób szerint Istennek szabadságában áll, hogy az igaz embert is sanyargassa
12 Erre Jób így felelt:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép,
és veletek kihal a bölcsesség!
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek,
és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Saját barátaim kikacagnak,
pedig Istenhez kiáltok,
és ő meghallgat engem.
Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!
5 A szerencsétlen megvetendő,
gondolja a jólétben élő;
ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.
6 A pusztítók sátrai nyugalomban vannak;
biztonságban élnek, akik ingerlik Istent,
és kezükben hordják istenüket.*
7 Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak,
és az ég madarait, azok is megmondják neked.
8 Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged,
és a tenger halai is elbeszélik neked.
9 Melyik nem tudja mindezek közül,
hogy az Úr keze tette mindezt?
10 Kezében van minden élőlény élete
és minden egyes ember lelke∆.
11 Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat,
és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?
12 Az öregemberek bölcsek-e,
és a hosszú élettel jár-e az értelem?
13 Őnála van a bölcsesség és a hatalom,
övé a tanács és az értelem.
14 Íme, amit ő leront, az nem épül föl.
Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.
15 Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden;
ha kiereszti, felforgatják a földet.
16 Őnála van az erő és a győzelem;
övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.
17 Tanácsadókat tévútra visz,
és bírákat tesz bolonddá.
18 Királyok bilincseit nyitja meg,
és övet köt a derekukra.
19 A papokat tévútra viszi,
és a hatalmasokat megbuktatja.
20 A megbízhatóktól megvonja a szót,
és a vénektől elveszi az ítélettételt.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre,
és a hatalmasok övét meglazítja.
22 Feltárja a sötét és mélységes titkokat,
és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.
23 Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket;
népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét,
és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.
25 Fény nélküli sötétben tapogatóznak,
és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.