Jób barátai miatt Istenhez fordul
17 Bizony, gúnyolódók vesznek körül!
Szemem civódásukon időzik.
2 Tedd meg, vállalj értem kezességet,
különben ki kezeskedne értem?
3 Mivel szívüket elzártad az értelem elől,
azért nem is engedheted felülkerekedni őket.
4 Aki prédára juttatja a barátait,
annak még fiai is hiába epekednek.
5 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt,
és olyanná lettem előttük, mint akit arcon köptek.
6 Szemem elhomályosodott a bosszúság miatt,
minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Megütköznek ezen a becsületesek,
és az ártatlan felháborodik a képmutató miatt.
8 Ám az igaz kitart az útján,
és a tiszta kezű ember erősebbé lesz.*
9 Nosza hát, térjetek vissza ide mindnyájan.
Jöjjetek, úgysem találok bölcset közöttetek.*
10 Napjaim elmúltak,
szívemnek kincsei,
terveim meghiúsultak.*
11 Az éjszakát nappallá akarják változtatni;
mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.*
12 Ha abban reménykedem, hogy a sír az otthonom,
és a sötétségben vetettem meg ágyamat;
13 ha a sírnak mondom: „Te vagy az én atyám”,
a férgeknek pedig: „Ti vagytok az én anyám és néném”,
14 hol van akkor reménységem,
ki lát reményt számomra?
15 Leszáll a sírba,
velem együtt nyugszik a porban.