Jób barátai miatt Istenhez fordul

17 Bizony, gúnyolódók vesznek körül!

Szemem civódásukon időzik.

2 Tedd meg, vállalj értem kezességet,

különben ki kezeskedne értem?

3 Mivel szívüket elzártad az értelem elől,

azért nem is engedheted felülkerekedni őket.

4 Aki prédára juttatja a barátait,

annak még fiai is hiába epekednek.

5 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt,

és olyanná lettem előttük, mint akit arcon köptek.

6 Szemem elhomályosodott a bosszúság miatt,

minden tagom olyan, mint az árnyék.

7 Megütköznek ezen a becsületesek,

és az ártatlan felháborodik a képmutató miatt.

8 Ám az igaz kitart az útján,

és a tiszta kezű ember erősebbé lesz.*

9 Nosza hát, térjetek vissza ide mindnyájan.

Jöjjetek, úgysem találok bölcset közöttetek.*

10 Napjaim elmúltak,

szívemnek kincsei,

terveim meghiúsultak.*

11 Az éjszakát nappallá akarják változtatni;

mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.*

12 Ha abban reménykedem, hogy a sír az otthonom,

és a sötétségben vetettem meg ágyamat;

13 ha a sírnak mondom: „Te vagy az én atyám”,

a férgeknek pedig: „Ti vagytok az én anyám és néném”,

14 hol van akkor reménységem,

ki lát reményt számomra?

15 Leszáll a sírba,

velem együtt nyugszik a porban.