Elíhú tovább bizonygatja Isten hatalmát, bölcsességét és irgalmasságát

37 Hallgassátok figyelmesen hangjának dörgését

és a zúgást, amely szájából kiárad!

2 Az egész ég alatt szétterjeszti azt

villámaival együtt a föld széléig.

3 Utána mennydörgés zendül,

fenségének hangján dörög,

s nem tartja vissza azt, ha szava megzendül.

4 Csodálatos hangon mennydörög az Isten,*

és nagy dolgokat cselekszik,

amelyeket meg sem érthetünk.

5 Mert azt mondja a hónak: Hullj le a földre!

És a záporesőnek meg a zuhogó zivatarnak így szól: Szakadjatok!

6 Minden ember kezét lefogja,

hogy megismerje minden ember, amit ő alkotott.

7 A vadállat is rejtekébe húzódik,

és barlangjában marad.

8 Kamrájából előjön a szélvihar

és az északi szelektől a fagy.

9 Isten leheletétől jég támad,

és a víz felszíne megfagy.

10 Majd nedvességgel terheli meg a felleget,

és villáma áttöri a felhőt.

11 Körös-körül gomolyog az

a földkerekség színén, ahogy ő irányítja,

és mindazt megteszi, amit parancsol neki.

12 Van úgy, hogy ostorként,

van úgy, hogy szeretetből adja azt földjének.

13 Vedd ezt a füledbe, Jób,

állj meg, és gondold meg Isten csodáit.

14 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy Isten,

hogy a felhőből villám villanjon?

15 Tudod-e, hogy mi módon lebegnek a felhők,

a tökéletes tudás csodái?

16 Hogyan melegszenek át ruháid,

amikor nyugton hagyja a déli szél a földet?

17 Talán vele együtt terjesztetted ki az eget,

amely szilárd, mint az öntött tükör?

18 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki?

A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19 Kell-e mondani neki, hogy szólni szeretnék?

Ha beszélne vele valaki, bizonnyal vége volna!

20 Most nem látják a napfényt,

bár ragyog a felhők mögött;

de szél támad, és kiderül.

21 Észak felől aranyszínű világosság támad,

Isten körül félelmetes ragyogás.

22 Ő a Mindenható! Nem tudjuk megtalálni őt.

Nagy az ő hatalma és ereje, a jogot és az igazságot mégsem nyomja el.

23 Azért félik őt az emberek,

de a kevély bölcsekre rá se tekint.