Elifáz megfeddi és vádolja Jóbot
4 Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?
De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?
3 Íme, sokakat oktattál,
és a megfáradt kezeket megerősítetted.
4 A tántorgót talpra állította a beszéded,
és a remegő térdeket megerősítetted.
5 Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?
Ha téged ért a baj, megrettensz?!
6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed,
sem reménységet utaid becsületessége?
7 Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,
és tönkrement-e valahol is az igaz?
8 Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.
9 Isten leheletétől elpusztulnak,
haragja szelétől elvesznek.
10 Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,
de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!
11 Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,
a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Egy szó lopódzott hozzám,
de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,
13 éjjeli látomásokon való töprengések között,
amikor mély álom fogja el az embereket.
14 Félelem szállt rám és rettegés,
reszketett minden csontom.
15 Szellem∆ suhant el előttem,
és testemen a szőr felborzolódott.
16 Megállt, de nem ismertem föl;
egy alak volt a szemem előtt,
csend volt, majd egy szót hallottam:
17 Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?
Teremtője előtt tiszta-e az ember?
18 Íme, szolgáiban sem bízhat,
és angyalaiban is talál hibát.
19 Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,
amelyeknek porban van az alapjuk,
és könnyebben szétnyomhatók a molynál.
20 Reggeltől estig széttörnek,
és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.
21 Ha kiszakítják sátruk cövekét,
nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?