Jób könyve

Elifáz megfeddi és vádolja Jóbot

4 Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2 Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?

De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?

3 Íme, sokakat oktattál,

és a megfáradt kezeket megerősítetted.

4 A tántorgót talpra állította a beszéded,

és a remegő térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?

Ha téged ért a baj, megrettensz?!

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed,

sem reménységet utaid becsületessége?

7 Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,

és tönkrement-e valahol is az igaz?

8 Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,

és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.

9 Isten leheletétől elpusztulnak,

haragja szelétől elvesznek.

10 Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,

de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!

11 Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,

a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Egy szó lopódzott hozzám,

de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,

13 éjjeli látomásokon való töprengések között,

amikor mély álom fogja el az embereket.

14 Félelem szállt rám és rettegés,

reszketett minden csontom.

15 Szellem suhant el előttem,

és testemen a szőr felborzolódott.

16 Megállt, de nem ismertem föl;

egy alak volt a szemem előtt,

csend volt, majd egy szót hallottam:

17 Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?

Teremtője előtt tiszta-e az ember?

18 Íme, szolgáiban sem bízhat,

és angyalaiban is talál hibát.

19 Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,

amelyeknek porban van az alapjuk,

és könnyebben szétnyomhatók a molynál.

20 Reggeltől estig széttörnek,

és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.

21 Ha kiszakítják sátruk cövekét,

nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?