Jób panaszra nyitja száját, és megátkozza születése napját

3 Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. 2 Ezt mondta Jób:

3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem,

és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

4 Legyen sötét az a nap,

ne törődjék azzal Isten ott fent,

fényesség se ragyogjon azon.

5 Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka;

a felhő lakozzék rajta,

nappali sötétség tegye rettenetessé.

6 Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt!

Ne sorolják azt az év napjaihoz,

ne számlálják a hónapokhoz.

7 Legyen meddő az az éjszaka,

ne legyen akkor örvendezés.

8 Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák,

akik bátrak felingerelni a leviátánt.

9 Sötétüljenek el estéjének csillagai.

Hiába várja a világosságot,

és ne lássa a hajnalpírt!

10 Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,

és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

11 Miért is nem haltam meg születésemkor;

miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

12 Miért vettek föl engem térdre

és emlőkre, hogy szopjak?

13 Most feküdhetnék, és nyugalmam volna,

aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

14 a föld királyaival és tanácsosaival,

akik kőhalmokat építettek maguknak,

15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,

akik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 Miért nem lettem olyan,

mint az elásott, elvetélt magzat,

mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése,

és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

18 A foglyok ott mind nyugalmat lelnek,

nem hallják szorongatóik hangját.

19 Egyenlő ott kicsiny és nagy,

és a szolga szabad az urától.

20 Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak,

és életet a keseredett szívűeknek,

21 akik a halált várják, de nem jön az,

pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

22 akik nagy örömmel örvendeznek,

vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

23 vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott,

és akit Isten körbekerített?

24 Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom,

és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

25 Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám,

és amitől féltem, az esett meg velem.

26 Nincs békességem, sem nyugtom,

sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.