A júdaiak sorsa az ítélet napján

8 Abban az időben – ezt mondja az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait. 2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén! 3 Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek Ura.

4 Ezt is mondd nekik: Így szól az Úr:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?*

5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe,

s tévelyeg szüntelen?

Kitartanak a csalárdságban,

nem akarnak visszafordulni.

6 Figyeltem és hallottam:

nem mondanak igazat,

senki sincs, aki megbánná gonoszságát,

és ezt mondaná: Mit tettem?

Mindenki a maga pályáját futja,

mint a harcba rohanó ló.*

7 Még a gólya is az égen

ismeri a maga rendelt idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

megtartja, hogy mikor kell elmennie,

csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét!

8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk,

és nálunk van az Úr törvénye!

Íme, bizony hazugsággá tette ezt

az írástudók hazug tolla!

9 Megszégyenülnek a bölcsek,

megrémülnek, mert rajtakapták őket.

Íme, megvetették az Úr szavát:

milyen bölcsességük lenne hát?

10 Azért feleségüket idegeneknek adom,

mezőiket a hódítóknak,

mert kicsinytől a nagyig mindnyájan

nyerészkedésre adták magukat,

a prófétától a papig mind hamisságot űznek.

11 Úgy gyógyítgatják népem sebeit,

hogy könnyelműen azt mondják:

„Békesség, békesség!”, de nincs békesség!

12 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatosságot cselekedtek,

de bizony nem szégyenkeznek,

még pirulni sem tudnak.

Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,

elbuknak majd megbüntetésük idején

– ezt mondja az Úr.

13 Össze akartam gyűjteni őket

– ezt mondja az Úr.*

De nincs szőlő a szőlőtőkén,

nincs füge a fügefán,

a levele is elhervadt!

Ezért megengedem, hogy elvigyék őket.*

14 Miért ülünk még itt?

Gyűljetek össze,

menjünk be a megerősített városokba,

hogy nyugtot leljünk.

Mert az Úr, a mi Istenünk úgy ad nyugtot,

hogy mérget itat velünk,

mert vétkeztünk az Úr ellen!

15 Békességre várunk,

holott nem lesz semmi jó;

gyógyulás idejére,

de íme, itt a rémület.

16 Dán felől hallatszik

lovainak prüszkölése,

ménjeinek nyerítő hangjától

reng az egész föld.

Eljönnek, és megemésztik

az egész földet,

a várost és lakóit.

17 Mert íme, viperákat bocsátok rátok,

amelyek ellen nincsen varázslás,

és megmarnak titeket! – így szól az Úr.

18 Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel,

szívem is eleped bennem!

19 Íme, népem leányának kiáltása

hangzik messze földről:

Hát nincs már az Úr a Sionon?

Nincs többé ott az ő Királya?

Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal,

idegen hiábavalóságokkal?

20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

de mi nem szabadultunk meg!

21 Népem leányának romlása

lesújtott engem,

gyászba borultam, rémület fogott el.

22 Nincs balzsamolaj Gileádban?

Nincs ott orvos?

Miért nem gyógyult meg népem leánya?