A júdaiak sorsa az ítélet napján
8 Abban az időben – ezt mondja az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait. 2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén! 3 Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek Ura.
4 Ezt is mondd nekik: Így szól az Úr:
Ha elesik valaki, nem kel-e föl?
Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?*
5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe,
s tévelyeg szüntelen?
Kitartanak a csalárdságban,
nem akarnak visszafordulni.
6 Figyeltem és hallottam:
nem mondanak igazat,
senki sincs, aki megbánná gonoszságát,
és ezt mondaná: Mit tettem?
Mindenki a maga pályáját futja,
mint a harcba rohanó ló.*
7 Még a gólya is az égen
ismeri a maga rendelt idejét,
a gerlice, a fecske és a daru is
megtartja, hogy mikor kell elmennie,
csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét!
8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk,
és nálunk van az Úr törvénye!
Íme, bizony hazugsággá tette ezt
az írástudók hazug tolla!
9 Megszégyenülnek a bölcsek,
megrémülnek, mert rajtakapták őket.
Íme, megvetették az Úr szavát:
milyen bölcsességük lenne hát?
10 Azért feleségüket idegeneknek adom,
mezőiket a hódítóknak,
mert kicsinytől a nagyig mindnyájan
nyerészkedésre adták magukat,
a prófétától a papig mind hamisságot űznek.
11 Úgy gyógyítgatják népem sebeit,
hogy könnyelműen azt mondják:
„Békesség, békesség!”, de nincs békesség!
12 Szégyenkezniük kellene,
mert utálatosságot cselekedtek,
de bizony nem szégyenkeznek,
még pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,
elbuknak majd megbüntetésük idején
– ezt mondja az Úr.
13 Össze akartam gyűjteni őket
– ezt mondja az Úr.*
De nincs szőlő a szőlőtőkén,
nincs füge a fügefán,
a levele is elhervadt!
Ezért megengedem, hogy elvigyék őket.*
14 Miért ülünk még itt?
Gyűljetek össze,
menjünk be a megerősített városokba,
hogy nyugtot leljünk.
Mert az Úr, a mi Istenünk úgy ad nyugtot,
hogy mérget itat velünk,
mert vétkeztünk az Úr ellen!
15 Békességre várunk,
holott nem lesz semmi jó;
gyógyulás idejére,
de íme, itt a rémület.
16 Dán felől hallatszik
lovainak prüszkölése,
ménjeinek nyerítő hangjától
reng az egész föld.
Eljönnek, és megemésztik
az egész földet,
a várost és lakóit.
17 Mert íme, viperákat bocsátok rátok,
amelyek ellen nincsen varázslás,
és megmarnak titeket! – így szól az Úr.
18 Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel,
szívem is eleped bennem!
19 Íme, népem leányának kiáltása
hangzik messze földről:
Hát nincs már az Úr a Sionon?
Nincs többé ott az ő Királya?
Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal,
idegen hiábavalóságokkal?
20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
de mi nem szabadultunk meg!
21 Népem leányának romlása
lesújtott engem,
gyászba borultam, rémület fogott el.
22 Nincs balzsamolaj Gileádban?
Nincs ott orvos?
Miért nem gyógyult meg népem leánya?