Júdát nagy éhínséggel bünteti Isten

14 Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:

2 Gyászba borult Júda,

és kapui roskadoznak.

Gyászolnak a földön,

és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.

3 A nemesek vízért küldik szolgáikat,

akik elmennek a kutakig,

de nem találnak vizet.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pironkodnak,

és befedik a fejüket.

4 Megrepedezett a termőföld,

mert nem esett eső a földön.

Szégyenkeznek a szántóvetők,

és befedik fejüket.*

5 Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,

otthagyja borját, mert nincs fű.

6 A vadszamarak pedig

a kopár sziklákon állnak,

levegő után kapkodnak, mint a sakálok,

szemük eleped, mert nincs fű.

7 Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,

cselekedjél, Uram, a te nevedért!

Mert törvényszegésünknek

se szeri, se száma,

vétkeztünk ellened!

8 Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért vagy ezen a földön olyan,

mint valami jövevény,

mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?

9 Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,

mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy, Uram,

a te nevedről neveznek bennünket.

Ne hagyj el minket!

10 Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket. 11 Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében! 12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket. 13 Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen. 14 Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek. 15 Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták! 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!

17 Azért ezeket a szavakat mondd nekik:

Nem szűnik meg szemem

éjjel-nappal könnyeket hullatni,

mert nagy csapás töri össze

népem szűz leányát;

igen fájdalmas lesz a sebe.

18 Ha kimegyek a mezőre,

íme, fegyver által levágottak hevernek ott,

ha pedig bemegyek a városba,

éhínség miatt elepedtek.

A próféták és a papok pedig

olyan földre költöznek,

amelyet nem ismernek!*

19 Egészen elvetetted Júdát,

ennyire utálja a lelked Siont?

Miért vertél meg úgy,

hogy nincs gyógyulásunk?

Békességet vártunk,

de nem ért semmi jó,

a gyógyulás idejét,

de íme, csak rettegés van!

20 Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,

atyáink bűnét is:

bizony vétkeztünk ellened!

21 Ne vess meg, kérünk a te nevedért,

ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!

Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl

velünk kötött szövetségedet!

22 Van-e olyan a népek bálványai között,

aki esőt adhatna?

Talán az ég adja a záporokat?

Hát nem te, Urunk, Istenünk?

Benned reménykedünk,

hiszen te cselekedted mindezt!