Júdát nagy éhínséggel bünteti Isten
14 Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
2 Gyászba borult Júda,
és kapui roskadoznak.
Gyászolnak a földön,
és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.
3 A nemesek vízért küldik szolgáikat,
akik elmennek a kutakig,
de nem találnak vizet.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pironkodnak,
és befedik a fejüket.
4 Megrepedezett a termőföld,
mert nem esett eső a földön.
Szégyenkeznek a szántóvetők,
és befedik fejüket.*
5 Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,
otthagyja borját, mert nincs fű.
6 A vadszamarak pedig
a kopár sziklákon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok,
szemük eleped, mert nincs fű.
7 Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, Uram, a te nevedért!
Mert törvényszegésünknek
se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened!
8 Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy ezen a földön olyan,
mint valami jövevény,
mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
9 Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,
mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
a te nevedről neveznek bennünket.
Ne hagyj el minket!
10 Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket. 11 Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében! 12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket. 13 Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen. 14 Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek. 15 Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták! 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!
17 Azért ezeket a szavakat mondd nekik:
Nem szűnik meg szemem
éjjel-nappal könnyeket hullatni,
mert nagy csapás töri össze
népem szűz leányát;
igen fájdalmas lesz a sebe.
18 Ha kimegyek a mezőre,
íme, fegyver által levágottak hevernek ott,
ha pedig bemegyek a városba,
éhínség miatt elepedtek.
A próféták és a papok pedig
olyan földre költöznek,
amelyet nem ismernek!*
19 Egészen elvetetted Júdát,
ennyire utálja a lelked Siont?
Miért vertél meg úgy,
hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk,
de nem ért semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de íme, csak rettegés van!
20 Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is:
bizony vétkeztünk ellened!
21 Ne vess meg, kérünk a te nevedért,
ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!
Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet!
22 Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna?
Talán az ég adja a záporokat?
Hát nem te, Urunk, Istenünk?
Benned reménykedünk,
hiszen te cselekedted mindezt!